Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 3. szám - IRATTÁRI MUNKA - Szászi András: Egy szaklevéltár alakításának előmunkálatai / 95–107. o.

- 99 rendelte. A következő évi költségvetésben az alaptakaritásra 24*000 forintot irányoztak elő s a munkát egyik takaritóvállalattal el is végeztették. A helyiségek hiányosságait pedig házilag hozták rendbe. Megjavították a falak vakolatát, kimeszelték a helyiségeket, a feltört padlózatot kijavították, úgyszintén az iratállványokat is, sőt ujabb állványokat is állítottak be, hogy az iratok megfelelően legyenek elhelyezhetők. A helyiségek rendszeres takarítására és szellőztetésére takarító személyzetet biztosítottak. Az iratok portalanitási munkáihoz porszivógépet szereztek be, hogy a takarítószemélyzet a portalanítást is rendszeresen végezhesse. S két nyugdíjas dolgozóval megkezdték a rendszeres iratselejtezést, két ugyancsak nyugdíjas dolgozót pedig az iratok rendezési munkáira állítottak be. 1960 elején a Vasúti Főosztály felvetette, hogy a meghatározott őrzési idő eltelte után sem a jogelődjétől átvett, sem a saját működéséből keletkezett iratokat nem helyezi levéltárba,hanem azok őrzéséről saját maga fog gondoskodni. Köztudomású, hogy az iratok megőrzése nem öncél, hanem tudományos érdek kielégítését szolgálja, tehát nem csupán az várt eldöntésre, hogy ezeket az iratokat jövőben ki és hol őrizze, ezért az Országos Levéltár az iratőrzési tervekről a Vasúti Főosztálytól feővebb tájékoztatást kért. Ugyanakkor azt is közölte, hogy a terv megvalósítása nem csupán a Vasúti Főosztálytól függ, hanem ahhoz a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztályának, a Levéltárak Országos Központjának hozzájárulására is szükség van* Egyben felhívta a figyelmet árrá is, hogy a terv megvalósítása esetén a Vasúti Főosztálynak mindazokat a feltételeket teljesíteni kell, amelyekre a levéltárak is kötelezve vannak. Ilyen előzmények után fordult a Főosztály a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztályához és előterjesztésében előadta, hogy az iratokat a Vasúti Tudományos Kutatóintézet, vagy a Közlekedési Múzeum keretén belül akarja őriztetni. S precedensként hivatkozott a Magyar Tudományos Akadémiára, a Bel ügyminisztériumra, az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre és a Külügyminisztériumra is, mint olyan szervekre, amelyek az irataikat máris saját maguk őrzik. Egy évtizeddel előbb a Vasúti Főosztállyal az Országos Levéltér még azért folytatott kemény harcot, hogy a vasútigazgatósági iratokat a bezuzástól megmentsék, s most, egy évtizeddel később pedig azért szállt sikra a Vasúti Főosztály, hogy az iratokat ne kelljen levéltári megőrzésre átadnia, hanem azoknak megőrzéséről saját maga gondoskodhasson. Ennek érdekében hajlandó volt vállalni