Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 1–2. szám - A KÜLFÖLD LEVÉLTÁRÜGYE – MAGYAR LEVÉLTÁROSOK TANULMÁNYÚTJAI - Komjáthy Miklós: Bethlehem diák nyomában: három hét Párizsban / 308–321. o.

- 310 értesülések alapján ugy látom: annak, hogy levéltárosaink külföldi archívumokban kutassanak, ill., hogy tanulmányozzák más országok levéltár ügyét, a következő lehetőségei vannak. 1. ) Az UNESCO minden évben ad hat hónaptól egy esztendeig terjedő időre ösztöndijat levéltárosoknak is. Ezeknek az ösztöndijaknak havi összege kb. 1 000 NF. (Az összeg az illető ország, ahová az ösztöndij szól, reálbéreihez igazodik. Tehát ott, mint pl. Franciaországban, ahol a megélhetés drágább, a havi ellátmány ennél valamivel magasabb. ) Igaz, hogy UNESCO-ösztöndijakban elsősorban a kulturális és gazdasági téren elmaradottabb országok szakemberei részesülnek, de időről-időre juttatnak ösztöndijat más országoknak is. Tanácsos tehát ezirányu igényeinket mielébb számbavenni s azokat a Magyar UNESCO Bizottság utján az UNESCO-hoe felterjeszteni. A folyamodónak hitelt érdemlő módon igazolnia kell, hogy kellő mértékben birja annak az országnak nyelvét, ahová kiküldetését kéri. Okmányokat kell mellékelnie tudományos képzettségéről (esetleg az általa elért tudományos fokozatokról) s pontos tervet kell benyújtania a maga elé tűzött feladatokról. Az UNESCO oly államokba való kiküldetéseket segíti elő elsősorban, amelyekkel Magyarország kapcsolatai nehézségekbe ütköznek. (Magyar levéltári és történettudományi szempontból gondolhatunk a magyar és magyar vonatkozású anyagban rendkivül gazdag s alig ismert, spanyol és török levéltárakra, ) 2. ) A Magyar UNESCO Bizottság a maga hatáskörében is küld külföldre szakembereket az e célra rendelkezésre álló, anyagi keretek között. (Ilyen volt az én kiküldetésem is. ) Az UNESCO is és a Magyar UNESCO Bizottság is két esztendőre előre késziti terveit. Néha azonban váratlanul is adódnak lehetőségek (mint az én esetemben is) s ilyenkor jó, ha a kiküldendő személy minden szempontból felkészülten várja útnak inditását. 3. ) Magyarországnak más országokkal kötött, kulturális egyezményei is nyújtanak, bár szerény, lehetőséget arra, hogy levéltárosaink külföldön tegyenek tanulmányutakat, ill. külföldi levéltárakban futassanak. Ezek az egyezmények általában a kölcsönösségen épülnek. Vagyis olyan országokba, mint pl. Franciaország, amelynek levéltárosait viszonylag kevéssé érdeklik a mi levéltáraink s a bennük őrzött anyag, a kulturális egyezmény alapján nehezebb levéltárost küldeni. (Ti. nehéz megfelelő cserepart-