Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 1–2. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Jenei Ferenc: Győr város történetének kérdései: Győr a XVI–XVIII. században, 1566–1743 / 199–214. o.

206 Győr fejlődésének uj szakaszában természetesen jelentős szerepet kapott a várat épitő és védő katonaság. A déli városrészek pusztulása után a győri püspök csak az ősi várát, a vár területét vallhatta magának. A várfalak közé szorult középkori Káptalan-Győr egyetlen földesura a székeskápta? lan maradt, s neki maradt az a feladat is, hogy a magyar jogszokásokat, ősi város-szabadalmakat semmibe vevő katonasággal állandó harcot vivjon a maga és a város érdekeiére Pallavicini Sforza főkapitányon kezdve egyetlen esetben sem volt Győrnek magyar főkapitánya, sőt a 16

0 században helyettesük is ritkán volt magyar. Minden intézkedésükben a katonai igényekből indulnak ki

0 Egyik első tettük a Püspökvár lefoglalása volt, ahonnan ké t évszázadra a püspököt száműzték. Lefoglalták a káptalani iskola épületét, a kanonokok lakóházait,, sőt magát az ősi székesegyházat is. Ha igy bántak a püspökkel és a székes káptalannal* ^gondolhatni, mi volt a sorsa az egyszerű győri polgárnak. Amikor 1577-ben Teuffel Andrást másodizben nevezték ki győri főkapitánynak, a székeskáptalan azonnal folyamodásban kérte a királyt, hogy figyelmeztesse őt a földesúri jogok megtartására és a polgárság kimélésére, Rudolf király csakugyan meg is hagyta neki, hogy a földesúri jogokat ne sértse meg, a polgárokat ne kényszerítse ingyenes munkára, ne vonja el őket a földesúr joghatósága alól és a városbiró jogkörét ne csorbitsa

0 De mindez hiábavaló volt, ha a polgár a főkapitány kényének nem engedelmeskedett, kihallgatás nélkül börtönbe került. Ám a győri polgár ritkán kapott sérelmére elégtételt, sőt gyakori volt az olyan válász» , mint Istvánffy Miklós alnádoré, aki a panaszra tanácsot küldött, intve a győrieket, hogy a haza akkori veszélyes helyzetében a győri őrség jogtalan tetteit nézzék el„ A 17. században a főkapitány mindig előkelő, tábornoki rangban levő, de mindig német főtiszt, aki gyakran a katonai ranglétra legmagasabb fokára emelkedett. Ez a magyarságnak sokat emlegetett sérelme volt, amit az országgyűléseken is felpanaszoltak. Hiába. Az 1608. évi 11. te-ben csupán annyit értek el, hogy Győrött magyar alkapitányok legyenek, a győri főkapitány az ország törvényei alatt álljon és királyi felség után a nádortól függjön. De ez utóbbi; pont csak irott malaszt maradt, a győri főkapitány sohasem a magyar tőrvényekhez, hanem mindig Bécshez igazodott. Komoly pénzügyi és gazdasági