Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 1–2. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Jenei Ferenc: Győr város történetének kérdései: Győr a XVI–XVIII. században, 1566–1743 / 199–214. o.

- 204 ökör, sertés és gabonakereskedők "kompániákba" tömörültek. Hogy milyen hatalmas összegek fordultak meg egy-egy kompánia kezén, arra csak egy példát; 1737-ben alakult a Lehner-féle marhakereskedő kompánia

0 öt tagja egyenként 5000-5000 forintot fizetett be a közös pénztárba. Kiviteli piacuk Bécs, Ulm, Augsburg volt. 1751-ben a kompánia feloszlott és ekkor derült ki, hogy a 25 000 forintos alaptöke tizennégy év alatt negyed milliónál nagyobb tiszta hasznot hozott. Ezidőben már jelentős a gabonakereskedelem. A délvidéken termelt gabonát hajón Győrig szállították és "burcsellák"-ra átrakva exportálták. Azonban a győri gabonakereskedelem majd csak a 19. században éli virágkorát. x Győr a 17.sázadban szabadalmas mezőváros volt és a győri székeskáptalan földesúri joghatósága alatt élt. Jogállása bizonyos kiváltságokat, de gyakran súlyos terheket is jelentett. A jogok között első a szabad biró- és tanácsválasztás joga. Ez a választás elvileg szabad volt, azonban a feudális állam szervezete különböző korlátok közé szoritotta. A középkori városjog szerint a birót a város minden polgára, minden megkötöttség nélkül, szabadon választotta s minden győri polgárt biróvá választhattak. A 17. században már csak a tanács tagjai közül lehetett választani ugy, hogy a város polgárai négy tanácstagot jelöltek és ezek közül a földesúr székeskáptalan rendesen a legtöbb szavazatot kapott tanácstagot erősítette meg a birói tisztségbén. A földesúrnak azonban jogában állott a választást megsemmisíteni és uj választást elrendelni. A biró tisztségét négy esztendeig, Szent György naptól Szent György napig viselte. Újra is lehetett választani, de a gyakorlat az volt, hogy egymás után következő esztendőben csak nagyon ritkán, inkább néhány éves időközben választottak valakit újra a birói tisztre. A birói hivatalába a város polgárságának bizalmából került, de bizalmi embere volt a székes káptalannak is. O szedte be és szolgáltatta át a földesúrnak az adót és gondoskodott a földesúr jogainak védelméről. Ebben a szerepében azonban gyakran két malomkő közé került. Az egykori királyi város polgárai szivesen szabadultak volna jobbágyhelyzetükből. Éppen korszakunkban három izben is megtörtént (1616, 1628, 1678), hogy olyan birót választottak, aki magáévá tette a földesúri hatalom alól való szabadulás vágyát és annak a tanácsban hangot is adott. így ezekben az években Nagy Szabó János, Szombat