Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 1–2. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Vörös Károly: Néhány gondolat a helytörténeti kutatások ügyében / 167–174. o.

170 ben a helyzetet mielőbb tisztázandónak látjuk. Múzeumi és levéltári dolgozók munkája ui. - esetenként a könyvtárak dolgozóinak, a padegígusoknak és általában a népművelési aktiváknak megfelelő bevonásával - csak ugy realizálódhat a honismereti mozgalom elérni kivánt eredményeiben, ha a mozgalomban mindegyik szakterület operative a maga sajátos jellegéből fakadó feladatait oldja meg mind a gyűjtés, mind a feldolgozás ill. a helyi gyűjtő vagy feldolgozó aktivák megfelelő instruálásának vonatkozásában. Mindez persze nem jelentheti a mozgalom elvi, eszmei irányítása egészének, egységének megbontását. Hiszen az ilyen módon, a szervezési, lebonyolítási kérdésekben világosan szerveződött, s ennek megfelelően hatósugarában kitáguló, komplexszé vált helyismereti munka irányításában továbbra is (s változatlanul, már területi, elsősorban megyei szinten is) az érdekelt szakterületek többoldalú, sajátos szempontjait intézményesen is figyelembevenni s emellett a mozgalmat elvileg s eszmeileg az országos tudományosság egészébe is bekapcsolni képes s mindenképpen egységes vezetésnek kell érvényesülnie. 3/Anélkül azonban, hogy már a fenti gondolatokból adódó lehetséges gyakorlati, szervezeti problémákat is felvetnők (a megyei helytörténeti bizottságok szervezésére irányuló - s e komplex egységet területi szinten irányítani igen alkalmasnak Ígérkező - levéltári kezdeményezésről már a keszthelyi vándorgyűlésen is szó volt), ugy véljük, hogy a levéltáraknak már a jelenlegi keretek között is igen bőséges feladataik és lehetőségeik vannak a helytörténeti kutatásban, nemcsak a levéltárosok személyén, hanem a levéltári intézményeken keresztül is. Ezt két körülmény teszi lehetővés a/ Egyrészt az, hogy valamely adott terület múltjára a legdöntőbb, legrégibb időre visszanyúló, legtöbb oldalú, legfolyamatosabb és legrendszeresebb felvilágosítást és adatokat az iratanyag nyújtja^ b/ s másrészt az, hogy az ennek felhasználásához szükséges szakmai és sajátságosan történeti szakismeretekkel is már csak hivatalból is, a levéltárosnak kell rendelkeznie. Ebből a helyzetből helytelen lenne azt a következtetést levonni, hogy a levéltárosnak ezekután a helytörténeti munkában szükségképpen különleges jo~ 1 gai kell, hogy legyenek. Sokkal inkább ugy kell látnunk, hogy ez a helyzet különleges lehetőségeket;, ám ebből eredően különleges feladatokat is állit a le-