Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - FIGYELŐ - Schmidt Ádámné: Der Archivar, 1963. 1–2. / 276–284. o.

- 284 talatalk derítenek fényt a legújabb kor jeeményeire. A felsorolt példák mutatják, hogy a német levéltárakban sok minden történt annak érdekében, hogy a történettudomány számára uj forrásokat tárainak fel, 111. szerezzenek meg. A levéltárak másik dokumentációs jellegű munkája abból a felismerésből ered, hogy az ott őrzött dokumentumok nem elégségesek minden kérdés megválaszolására, amelyeket a levéltárhoz - illetékességére tekintettel - intéznek. Ha a levéltár gyűjtőkörébe tartozó* hatóság iratait a levéltárba nem szolgáltatta be, vagy háborús események, nem ellenőrzött selejtezések stb. során hiányos iratanyagok kerültek a levéltárba, akkor a levéltár feladata azoknak a hatóságoknak a klnyomozása, amelyek irataikat a levéltárba szállítani kötelesek voltak. Ha valamely iratanyag teljes egészében hiányzik, nem került a levélt&rba, e hatóság működésének nyomait más hatóságok 1ratanyagában kell megkeresni. /Pl. valamely kiadott irat nyoma megtalálható esetleg a címzettnél./ Ez a fajta dokumentáció már nem a provenlencia elvén alapszik, hanem a pertinencia-elv rlapján igyekszik az iratokat felderíteni. Főleg olyankor szükséges ez, ha teljes állagok hiányzanak a levéltárból. A pertinencia-elvén alapuló dokumentációnak ninceeaek határai; legtöbbször területek és időszakok határozzák meg. A dokumentációs munka minden fajtájánál kétféle módszerrel lehet dolgozni: leghasznosabb levéltárosok kiküldetése más levéltárakba. Ennek akadálya rendszerint a levéltárouhiány. Ezért egyszerűbb a segédkönyveknek levéltárak közötti kölcsönös kicserélése, továbbá minden levéltári segédlet sokszorosítás utján való nyllvánosságrahozása, A levéltári dokumentációs munkának fentieken kivül még egy módja van: ez a levéltári iratok kutatói felhasználásának rendszeres kimutatása. Ez a kimutatás legtöbb helyen az iratok használóinak neve ezerint történik, sok levéltárban azonban már áttértek arra, hogy témák szerint csoportosítva tartsák nyilván a kutatásra kért Iratokat. Az ilyen kimutatások Aartonok/ később nagyon megkönnyítik az ugyanazon vagy hasonló témán dolgozó kutatók munkáját. A felsorolt példák mutatják, hogy a dokumentáció lényeges munkája lehet a levéltárosoknak és ha ez nincs mindig igy, annak oka rendszerint a munkaerőhiány vagy pénzhiány. Fennáll annak veszélye, hogy a felsorolt dokumentációs munkák közül egyesek ellátását más tudományos intézmények ragadják magukhoz. Ma már vannak történeti intézetek, amelyek dokumentációs szolgálatot szerveztek maguknak. Mivel az ilyen intézmények fenntartása is pénzbe kerül, célszerűbb lerme ugyanezt az anyagi lehetőséget a levéltárak részére biztosítani, ahol képzett, eredményes munka elvégzésére alkalmas személyek végezhetnék a dokumentációs munkákat. Schmidt Ádámné -O-O-O-O-O-O-O-O-0-0-0-