Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - FIGYELŐ - Muzsnai Lászlóné: G. H. Pitt: A Délausztráliai Levéltár / 272–276. o.

- 274 re,a bennszülött politikára, a felfedezésre, a pénzügyre, a bűnügyre, a középitkezésre, a közmüvekre stb. 1837-ből datálódik a legrégibb irata. Ezek az iratok betekintést engednek a korai gyarmati élet minden megnyilvánulásába: a növények és állatok meghonosítása, az áe/ányklncsek felfedezése^ bennszülöttekkel folytatott küzdelmek, határvilloncások, az engedély nélkül letelepültek között, uj iparágak bevezetése mind megtalálhatók bennük. A hivataltél származó Íratok között vannak: a Végrehajtó Tanács jegyzőkönyvei, államszerződési ajánlatok, censuskimutatások, házassági feljegyzések a kötelező nyilvántartás előtti Időből, Sturt kapitány középausztráliai expedíciójáról vezetett naplójának mápolata. Többeze-, a három első délausztráliai kormányzótól származó levél is található,~11. amely a tüz és árviz veszélyéből megmenekülve majdnem áldozatul esett a kezdő tisztviselők hanyagságának. Általában a hivatalnokok szivesen helyezik el régibb irataikat a levéltárban, mert az iratok bármikor megtalálhatók, megnézhetők és kikölcsönöhetők. azonfelül beker-*D -sukkor fertőtlenitiL, tisztítják és rendezik azokat, A hivatalnokok hamarosan felismerik a kényelmes voltát annak a ténynek, hogy a napi ügyforgalomban nem használt iratok gondozásának ielelősségét átháríthatják a levéltári a. Még a fővárosban Is gyakran elhanyagolt állapotba*! vannak az iratok, a vidéki irattárak helyzete még kedvezőtlenebb. Sok esetben tüz pusztította el az iratanyagot, máskor lelkiismeretlen, vogy hozzá nem értő irattáx-osok okoztak pótolhatatlan veszteségedet az Íratok szakszerűtlen kiselejtezésével. 1925 óta Dél-Ausztráliában ez az állrpot me3szünt, mert az akkor kibocsátott törvény as állami tisztviselőkről levente az iratok megőrzésre méltó vagy méltatlan volta megállapításának a felelősségét. 7- a törvény a tisztviselőket kötelezi, hogy az állami iratok selejtezésének tervéc egy hónappal előbb a Könyvtári Testület tudomására hozzák, s ezalatt a hónap alatt a Tjstületnek jogában áll a selejtezésre Ítélt anyagot megtekinteni, s birtokba venni a megőrzésre alkalmasnak vélteket. 4-5 évenként a törvényre figyelmeztető körlevelet intéznek minden közhivatalhoz, intézményhez és testülethez, kerületi és városi hatóságokhoz, s igy sikerül megakadályozni az értékes papírok elpusztítását. Sok időt vesz igénybe a selejtezésre sránt iratanyag ellenőrzése, de nem egy esetben sikerült igy értékes,najózási lajstromot, adókönyvet, tervrajzokat, felfedezők térképeit, utirányrajzát megmenteni a pusztulástól. Az 1925-ös törvénynek más haszna is van. Pld. minimális tör/ényes eljárás utján visszaszeierhetó bármilyen illetéktelen kezekbe jutott állami irat. Gyakran kínálnak fel drága áron megvételre nyugalomba \onult hivatalnokok náluk maradt iratokat. Bár kétségtelenül az állam tulajdonát képezik, régebben kétes volt a törvényes helyzet. Franciaországban a törve;iyszékek igazolták az államnak a hivatalos dokumentumok visszakövetelésének jogát, a ezt a jogcímet az idő nem csökkenti vagy korlátozza, de Angliában és az Egyesült Államokban ezt sohasem tisztázták. Hogy minden bizonytalanságot eloszlassanak, az 1925-ös törvény záradékául beiktatták, hogy illetéktelen személyek kötelesek a Testület követelésére minden, a birtokukban levő állami iratot visszaadni. A törvényes eljárás egyszerű: a Testületnél panaszt kell emelnie egy általános jogkörű törvényszék előtt, s a bizonyítás a panaszlottat terheli.