Levéltári Szemle, 13. (1963)
Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Kiss Dezső: Ügyintézés a Földművelésügyi Minisztériumban, 1889–1944 / 158–220. o.
- 170 tet a miniszter nevében adta ki, ugy aláiráea mellett bélyegzővel jelölték, hogy a tisztázatot a miniszter irja alá. Referálás a miniszternek Jóváhagyás végett a miniszter elé terjesztett, kellő módon felülvizsgált előterjesztések között is akadt olyan amelyek elintézésével a miniszter nem értett egyet és azokat /különösképpen minisztertanácsi előterjesztéseket, kinevezési indítványokat, törvény- és rendelettervezeteket/ a tervezet készítőjével és a felülvizsgáló tisztviselővel /államtitkár, főosztályvezető/ élőszóban kivánta megbeszélni. Voltak olyan ügyek is - különösen az rt M w jelű iratok között - amelyeket már az intézkedési tervezet elkészi-cése elctt kivánt megbeszélni az ügyintézővel, hogy tanácsot adjon az elintézés tervezetének elkészítéséhez. Számos lraiban azonban olyan feljegyzések olvashatók, hogy kisebb jelentőségű, nem a miniszter kiadmányozási jogköréhez tartozó ügyekben a felülvizsgáló osztályvezető, vagy maga az ügyintéző kivánta a miniszter véleményét, tanácsát kérni. Ilyen ügyek megbeszélésére a miniszter a hét egyik napját jelölte ki, amikor az érdekelt ügyintézők - feletteseik jelenlétében problematikus ügyeiket előadhatták. Az erre vonatkozó körrendeletek szerint azonban kivételt képeztek "a felette sürgős esetek, melyeknek közlése a miniszterrel haladékot nem szenvedhet." 28 / A miniszterrel megbeszélt ügyet, - ha a miniszter nem rendelkezett másképpen -, az elintézés tervezetének elkészítése után, láttamozás végett az Elnöki Osztály utján újból be kellett mutatni. Kiadóhivatal A jóváhagyott /kiadmányozótt/ elintézések tisztázását a Központi Kiadóhivatal végezte. A kiadóhivatalnak átadandó iratokat az osztálynyilvántartókönyvekből kivezették, majd kézbesitőkönyvvel továboitották a kiadóhivatal vezetésével megbízott segédhivatali igazgatóhoz. A kiadóhivatalhoz kézbesített iratokat bevezetlek a hivatal nyilvántartókönyvébe, majd az átvétel időponiját az előadóivre is felírták. Ezt követően ellenőrizték, hogy az iraton a tisztázatok elkészítéséhez szükséges aláírások /ügyintéző, felülvizsgáló, kiadmányozó/ mind megvannak-e? Ha az iraton a kiadóhivatal hiányt észlelt, akkor - a hiányok pótlása végett - az elintézést végző osztályhoz visszaküldte. Azokat pedig, amelyeket rendben talált, iratjegyzék kíséretében kiadta a másolóknak. A kiadóhivatal vezetőjének kötelessége volt ügyelni arra, hogy a másolók "a legnagyobb gondossággal n vé29/ gezzék munkájukat, és a tisztázatok "külsőleg is tetszetősek legyenek", *" A leírók a másolás végett átvet* iratokról nyilvántartást nem vezettek, hanem a másolás elvégzését az előadói ivén ala.ira.asel és dátummal jegyezték fel, majd a kapott iratjegyzékkel a kiadóhivatal vezetőjének adták át, aki ugy a másolásra való kiadás, mint a visszavétel dátumát a nyilvántartókönyvben feljegyezte. A tisztázatnak a fogalmazvánnyal való összeolvasását eleinte - a Pöldmivelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium gyakorlatának megfelelően -, a tévedések elkerülése céljából nem a másolók, nem is az ügyintézők végezték, hanem az iratot "egyeztetés végett" - iratjegyzékkel - az Elnöki Osztály segédhivatalához továbbították. '
