Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL - Hadnagy Albert: Eredeti Madách levél a Szekszárdi Állami Levéltárban / 133–134. o.

- 133 Hadnagy Albert: EREDETI MADÁCH LEVÉL A SZEKSZÁRDI ÁLLAMI LEVÉLTÁRBAN "Alsó Sztregován állított szeszgyáramba egy két athmosphericus nyomás erejére számított gőzkazánt kívánok felállítani, ennek megvizsgálására és kipróbálására fensőbb rendeletek értelmében szakértőket, s hivatalnokot folyó hó lo-ére kiküldetni alázatosan kérek. A szabályszerüleg határozott 15 pftnyi taksát ide mellékelvén. -Vagyok tisztelettel. Költ A.Sztregován November 3-án 1856. Eszt/éndőben/ Méltóságos Megyei Pőnök Urnák alázatos szolgája Madách Imre" így hangzik szórói-szóra az a levél, amelyet Nógrád vármegyének örök emlékezetű szülöttje intézett e vármegye akkori megyefőnökéhez saját személyes ügyében. Ez .a levél nem irodalmi vonatkozású, mindössze csak annyit jelent, hogy Írója eleget óhajtott tenni saját személyes ügyében az akkor érvényben volt hivatalos rendelkezéseknek. Ennek ellenére ez a levél életrajzi és irodalomtörténeti értékén túlmenően emlék attól a férfiutói, akit egy századon át szülővármegyéje és hazája tisztelettel övezett és akinek egyik alkotása, Az ember tragédiája cimü müve hírnévben ós értékben messze tul szállt e haza határain. Az a sors, amelyre ez a levél jutott, valóban egyszerre példázza a nagy és kis emberek tragédiáját. Tragédia az, hogy Nógrád vármegye levéltárából ez a levél az emberek értelmetlensége miatt kikerülhetett s majdnem végleg megsemmisült. Tragédia az is, hogy a látszat szerint Madách Imre életrajzának Írói talán nem is kutattak soha Nógrád vármegye levéltárában e drága emlékű költőnk életrajzi adatai után. Még ennél is nagyobb tragédia azonban az, hogy Madách Imrének eredeti levelét, nem átallották felhasználni hivatali célokra* Nógrád és Hcnt vármegyéknek Balassagyarmatoii székelő árvaszéke ugyanis ennek a Madách-levélnek tiszta oldalára 1947. évi szeptember hó 11.Iki kelettel rágépeltette 9ol/1947. számú véghatározatát, mely szerint X.Y. gondnokolt ügyeinek az intézésére a másik X.Y.-t gondnokul kirendeli annak érdekében, hogy a gondnokoltnak ügyei rendben menjenek végbe. Ennek megtörténte után annak rendje és módja szerint szépen Összehajtogatták Madách Imre levelét s nem tekintvén a költő sajátkezű aláírását, jő nagy pecsétet ütöttek reá a szövegre s meg is címezték a sőshartyáni községi elöljáróságnak. A posta se maradt el a pecsételéstől: a balassagyarmati posta a szövegre, a sőshartyáni posta pedig a szöveg fölé ütötték pecsétjeiket a nélkül természetesen, hogy sejthették volna, milyen értékes kézírást csúfítottak el e pecsétekkel. A sóshartyáni körjegyzőség sem akart elmaradni a pecsételéstől s reá ütötte e levélre az ismert nagyságú iktatási bélyegzőjét. Szerencsére az iktatási bélyegzőt nem szabad az ügyiratnak beirt részére ütni és igy aztán az iktatóbélyegző nem vehetett részt Madách levelének az elcsuí'itásában. Lenétséges az is, hogy e körjegyzőség iktatójának a szemét bánthatta Madách Imre sajátkezű aláírása, mert ő viszont a bélyegzőt fordítva ütötte reá a levélre és igy legalább