Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Balázs Péter: A gyűjtőterülettel kapcsolatos munkák helyzete és problémái az állami levéltárakban / 90–122. o.

- 12o Az ügy megnevezése Hivatali fokozat Az ügy megnevezése Magyar Nemzeti Bank Megyei igazgatóság Járási-városi fiók Tsz-ek zárszámadási mérlegei és a hozzákapcsolódó leltárak, munkalapok mt nem Bankhálózat részére készített gazdasági tájékoztató nem nem lo év Havi bankjegyforgalmi jelentések lo év lo év ezek összesítései nem nem az ügy iratai keletkeznek, vízszintes vonal jelzi, ha az ügy iratai a kérdéses hivatali fokon nem jelentkeznek. A fenti módszer következetes véghezviteléhez azonban mind az egyes szervek ügyköreinek, mind az egyes szakágazatok hivataltörténetének alapos ismeretére lenne szükség. Véleményem szerint felszabadulás utáni hivataltörténet legalább lexikális szintű feldolgozásának irányítását az Országos Levéltár Népidemokratikus Osztályának kellene kézbevennie. Ez természetesen legalább egy évtizedre terjedő munka, de egy-egy szakágazat hivataltörténetének megírását - vidéki levéltárosok bevonásával - lexikális szinten évenként el lehetne végezni. Már most gondolni kell arra, hogy a levéltárak az egyes 1945. utáni szervek történetére, ügyköreire, iratainak sorsára vonatkozó ismereteiket rögzítsék és szervdossziékban ezeket a feljegyzéseket megőrizzék. Végeredményben tehát a levéltári gondozást nem igénylő szervek közé azok kerülnének, amelyeknek a jegyzékben nem maradna megőrzendő iratuk. Amelyik szerv 1-2 ügykörének irataira tartanának csak igényt, ezen ügykörök iratainak a sorszámos rendből való kiemelését és külön kezelését is kérhetnénk. Ez ellenőrzési munkánkat is lényegesen megkönnyithetné. -o-o-oBefejezésképpen azt szeretném hangsúlyozni, hogy a gyűjtőterülettel kapcsolatos feladatok levéltári munkánk egyik legfontosabb területét képezik. Ha ennek a munkának látszólag sokszor nincsenek is azonnal konkréten lemérhető eredményei, mert az iratkezelésben, az irattári fegyelemben és szakszerűségben csak igen lassú és visszaesésekkel tarkított előrehaladást tapasztalhatunk, sohasem szabad ellankadnunk és kedvünket vesztenünk. A legnehezebb feladatok megoldásán már túljutottunk, amikor a rendelkezésünkre álló kislétszámu személyzetre támaszkodva, a közlekedési-szállítási nehézségekkel, közönnyel és raktárhiánnyal küzködve-évtizedek mulasztásait pótolvatorténelmünk eddig sorsára hagyott irott emlékeit megmentettük a pusztulástól ée elkallódástól. Jelenleg nehézségeink elsősorban az irattárak szervezése terén vannak, mert a szükséges férőhely és személyzet biztosítása rajtunk kívülálló objektív nehézségekbe ütközik. Amellett, hogy ennek a helyzetnek