Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Komoróczy György: A tanácsi iratkezelés levéltári problémái / 49–74. o.

- 66 ­eredően az önálló fond felállításának elve mellett bizonyítana, viszont a funkcionális és strukturális elv amellett szól, hogy az osztályokat ebben az időben állagnak tekintsük és ne fondnak. De függetlenül attól, hogy melyik elv nyer végrehajtást a levél­tári anyag felállítása során, az kétségtelen és vitán felül áll, hogy maga a titkárság semmiképpen sem alkothat önálló fondót , mint azt a fondutasltás elő­írja, A titkárság nem szakigazgatási szerv, hanem a tanács vb,-jenek közvet­len ügyintéző szerve, A kormányrendelet sem sorolja fel az osztályok között a titkárságot, egyszerűen mellőzi a felsorolásból, A titkárság különben sem áll kettős alárendeltség, hanem kizárólag a vb, elnökének irányítása alatt. Ezt a szervet tehát nem tekinthetjük fondképzőnek egyik tanácstörvény szerint sem. Egy másik elképzelhető megoldás a fondutasitással ellentétben az is, hogy a vb.-t önálló fondképzőnek tekintve - mint ahogyan valóban az -, állagai között az alábbi rendszert kell kialakítanunki kollektív hatáskörben elintézett ügyiratok s ezek között a vb, jegyzőkönyvei és iratai; elnöki ha­táskörben elintézett ügyiratok s ezek között az elnöki bizalmas és az elnöki titkos, majd az egyszerűen elnöki iratok; végül a titkárság iratai s azon be­lül a titkárság szervezetének megfelelő sorozatok. Ezek a sorozatok és álla­gok akkor állnak fenn, ha az osztályok nem a vb,-hez tartozó fondképző szer­veknek tekintendők. Ha az osztályokat a vb,-hez sorozzuk, abban az esetben az állagokat az osztályok alkotják és egyéb Íratok csak sorozatnak minősülnek* 1955. január óta a tanácsok osztályai föltétlenül és vitán fe­lttl fondképző szerveknek minősülnek ugy, és olyan beosztások alapján, ahogyan arról már az előzőekben szó volt. De nem szabad megelégednünk a fondképzés té­nyének elismerésével, hanem folytatnunk kell az egyes állagokra bontás szük­ségességét, mert az osztályok a maguk hatósági jogkörében sok olyan funkció­val rendelkeznek, amelyeket korábban nem gyakoroltak. Ezek a funkciók pedig vagy létrehoztak bizonyos regisztraturát, vagy ha nem hoztak létre, tárgyllag tagolt irategyütteseket teremtettek, melyeknek összefüggését fenn kell tarta­nunk a levéltári elhelyezésnél is. Az 1955 óta elkülönülten kezelendő tanácsszervi iratok eseté­ben még inkább érvényes a tanácshatalom iratképzésénél annak elismerése, hogy a tanácsi jegyzőkönyveken és iratokon kívül az állandó bizottságok és a társa­dalmi bizottságok iratai ide sorozandők, mint állagok, A vb, esetében pedig a titkárságot sehogyan sem szabad elválasztani munkáltató szervétől, magától a végrehajtó bizottságtól, A titkárság iratai mindenképpen csak állagok lehet­nek 8 azon belül az egyes csoportok iratképzése sorozati minőséget nyer, A tanácsapparátuson belül működő szakigazgatási szervek hatás­körének ismeretében és a struktúra rendszerének megfelelően felállításra kerü­lő fondokon kivül a tanács működésével összefüggő olyan szakhivatalok iratai is találhatók, amelyek hol megszűntek, hol újraalakultak, majd beolvadtak va­lamelyik tanácsi osztályba. Mindezek arra vezetnek, hogy gyakorlatilag a ta­nácsi apparátus iratképző tevékenysége során keletkezett iratokhoz a tanácsi anyaghoz homogénűl nem tartozó iratképző szervek anyaga is hozzákapcsolódik. Ilyen esetben az iratokat szét kell választani és nem a jogutód iratai sorá­ban kell őrizni a megszűnt szerveknek jogutód által kezelt anyagát, hanem ön­álló fondképző szervnek kell tekinteni, így kell megítélni pl, a Beruházási Igazgatóságot, a Létszámfelügyelőséget, a Mezőgazdasági Igazgatóságot, a Föld­hivatalt stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom