Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Komjáthy Miklós: Az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára okleveleinek lajstromozása, regesztázása / 36–48. o.

- 45 A helyneveket /birtokneveket/, abban az esetben Is* ha azok családnevekben, vagy valakinek származása megjelöléseként szerepelnek, általában /az alább felsorolandó kivételektől eltekintve/ eredeti formájukban, betűhíven irja, mégpedig, ha a név az iratban többféleképpen szerepel, az első helyen előforduló változatban. A helységnévből képzett családneveket stb... ugy kell irnia, hogy a helységnév nagybetűs, betühiv alakjához kötőjellel csatolja az -1 képzőt, /Pl.: Edelych-i stb./. Nem betűhíven, hanem mai, fonetikus helyesírás szerint kell visszaadni azoknak a családoknak nevét, amelyeknek egyes tagjai jelentős szerepet játszottak a magyar történetben, vagy a Mohácsot megelőző századok során magas egyházi, vagy világi méltóságot viseltek, /Pl.t Bátorl, Hédervári, Garai, Palóci, Szécsi, Tomori, stb.../. Ha a helység neve 1526 óta, /ill. a lajstromozott irat kelte óta/ megváltozott s a lajstromlap kés^it,ője a két formát minden kétséget eloszlató módon azonosítani tudja, akkor elsőben is a helynév Mohács előtti formáját rögzíti, majd záróje3ben közli a helység mai magyar nevét. /Pl* Lomperthzaza /Beregszáz/ stb./Birtokadományozó, határjáró, birtokbaiktató oklevelek néha oly sok helynevet tartalmaznak, hogy azok semmiképpen sem férnek a lajstromlap keretei k^zé. Ebben az esetben a tartalmi kivonat csupán a birtokközpontokat /várak, mezővárosok/ emliti meg, hozzáfűzvén: íz oklevélben név szerint felsorolt falvakkal, ill. pusztákkal, s más tartozékokká]• Az iratban latinul szereplő helységnevet, ha vulgáris /magyar/ elemeket is tartalmaz, lehetőleg magyarra foriitja s utána zárójelben adja a helységnévnek iratbeli formáját. /Pl.: Karácson-fi János-f^lva /Villa Joharinis filii Karacnun/, -agy Nevegszentjakab /Keveg sancti Jacobi/, Mint az egyik idézett példa is mutatja, a magyarra történt átültetésben a helynév egyea elemeit kötőjellel kell elválasztani, ha ezek az elemek a magyar nyelvben' meg nem gyökeresedett módon illeszkednek egymáshoz. /A legújabb akadémiai helyesírásnak is, amely kerülni igyekszik a végeérhetetlen hosszúságú név-, ill. helynévformákat, ez ar, eljárás felel -aeg a leginkább/. Az ilyen helynevek jelzős alakjának Írásmódjára nézve, alább olvadható péda. Az Írásmód a betűhíven visszaadott helyné-i jelzők Írását követi: az -i képzőt kötőjellel kell a helvnévhez kapcsolni. A latin formában szereplő személynevet, ha magyar megfelelője kétségtelenül megállapítható, magyarul kell irni /Pl.: Johannas • János stb./, ha nincs a magyarban megfelelője, akkor a nevet latirosan, betühiv formában kell visszaadni /pl.: QuirinuB, Pirminus stb./. A vulgáris nyelvből fordított neveket /Parvus, Magnus stb./ le kell fordítani s utána zárójelben közölni az iratbeli, latin iormáját. /Pl.: Kis /Parvus/ Jánoc./. Hasonlóképp kell eljárni a nemzeti - népi hovatartozárt kifejező jelzőkkel kapcsolatban is /i!#i Lengyel /Polonua/ Ulászló stb./. Ha ezek a nevek kétségtelenül foglalkozást jelentő nevek, akkor az.iratban szereplő, latin alakot nem kell bevenni a lajstromlapba, elég a név után irni a foglalkozás magyar elnevezését. /Pl.: János deák, István szabó stb./. Ha a lajstromlap készítője nem tudja eldönteni, hogy a személynév mellett szereplő, foglalkozást jelentő, latin szó immár családnévvé szilárdult magyar név latin forditása-e, vagy más foglalkozást jelent-e, akkor