Levéltári Szemle, 13. (1963)
Levéltári Szemle, 13. (1963) 3. szám - A Levéltári Kerek Asztal VIII. Nemzetközi Értekezlete, Budapest, 1963. június 12–15. - Az ülésszak rövidített jegyzőkönyve / 54–65. o.
Pérotln fontosnak tartaná a jobbágyságnak a Habsburg birodalom terület., történt eltörlésére vonatkozó adatoknak az összegyűjtését azon országokból, metv még semminemű választ sem adtak. Sabbe megemliti, hogy az Arenberg család levéltára a robotnak jóval'? jobbágyság eltörlése utáni fenntartására nézve tartalmaz érdekes adatokat. ElmoWV ! ja ezzel szemben, hogy a jobbágyság, a röghöz kötöttség eltörlése régibb keletű* Sandri a tulajdonképpeni jobbágyság és a robotmunka fogalma közötti különbséget boncolja. A rabszolgaság mint jogi intézmény már 800 évvel ezelőtt megszűnt Aemiliában /erre vonatkozóan figyelemreméltó levéltári dokumentum-kiadvány látott napvilágot/; Toszkánában szintén publikáltak XIII. századi dokumentumokat Siena városát illetően. Az időpont területenként különbözik: az Alpokban a XII.sért zad a határ. A házi rabszolgaság azonban más kérdés: Velencében a törvény védelme alatt álló rabszolgák voltak; a török foglyokat mezőgazdasági munkákra használták fel stb. Általában eltúlozzák a francia forradalom szerepét. Mindez főképp a bírósági és a közjegyzői levéltárak irataiból derül ki. Igen érdekes az 1802-1803-ban a gazdák ós a földmunkások közötti ellentétek rendezésére a római Campagna területén működött különleges törvényszék levéltára. Cordshagen a s szony a Németországban a XIX. században végrehajtott földosztásra hivja fel a figyelmet, mely az egyének felszabadításának gazdasági alapját teremtette meg. Az erre vonatkozó iratok /szerződések, felmérések stb./ különösen érdekesek. lombardo a robot és a jobbágyság fogalma közti különbségre tér vissza. Sabbe további megkülönböztetést tesz: más a világi s megint más az egyházi jobbágy, vagy inkább az "egyházi zsellér". Müller megjegyzi, hogy Kémetországban a jobbágyok felszabadítása nem forradalmi, hanem reformista, "porosz-utas" módon történt. Ez a reform - amely.a jogilag felszabadított parasztok nyomorbajutásához vezetett - a XVIII. század végén és a XIX. elején tisztán igazgatási dokumentumokban tükröződik a levéltárakban. Ilyen iratokat a Központi Levéltár Merseburg-i osztályán, valamint az 1949 előtt Breslau-ban őrzött sziléziai fondban találunk. Ezek a hivatalos iratok az egyedüli agrártörténeti források egészen az azóta bekövetkezett szociális-gazdasági változásig, amelynek révén a földreform során kisajátítást szenvedett földesurak levéltárai a közlevéltárakba kerültek be. Ami magát a reformot illeti, az a közigazgatás kezén maradt telekkönyvekben nyomon követhető. Matilla megemliti, hogy a közjegyzői levéltárak gazdag lelőhelyei a szabadparasztok munkaszerződéseinek. Sabbe a flamand vagy vallon munkásoknak Franciaországba történt kivándorlását hozza fel, a francia levéltárak számos ilyen munkás-szerződést őriznek. Bord onau a közjegyzői levéltárakra visszatérve hangsúlyozza, hogy ezek a régmúlt időkbe visszamenően gazdagon dokumentálják a mezőgazdasági kézművesség kialakulásának folyamatát. Pérotin a XIX. században a gyarmati ültetvényekre toborzott munkások szerződéseire vonatkozó felvilágosításokat kér. Sabbe emlékeztet arra, hogy a XVII. és XIX. században a négerekkel szembeni bánásmódot a magánlevéltárak tükrözik a leghívebben, e levéltárak tulajdonosai azonban többnyire vonakodnak lehetővé tenni a levéltáraikban való kutatást. B ordonau utal a vezetése alatt működő igazgatóság által készített útmutatóra, amely a gyarmati kérdéseket is tárgyalja. Sohweb el elmondja, ho £ y a XIX. században az emigráló németek Hamburgban vagy Brémában kötöttek szerződéseket az ültetvényeken vállalt munkákra. Igen sok panasz merült fel, ezért a szerződtetésnek ezt a módját eltiltották.
