Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 3. szám - A Levéltári Kerek Asztal VIII. Nemzetközi Értekezlete, Budapest, 1963. június 12–15. - Pérotin, Yves: A levéltárak és az agrártörténet ; A levéltári építkezések legújabb eredményei: Yves Pérotin főtitkár összefoglaló jelentése / 3–51. o.

- 45 Iratvédelmi berendezések Az iratanyag levéltárba érkezése előtt, de még beérkezte után is a legkülönbözőbb ártalmaknak van kitéve, az iratot érő levegő utján /szennyeződés, túlzott savasság, baktériumok, penészgombák, rovarártalmak stb./. A pillanatnyi vagy későbben ható ártalmak kiküszöbölésére az iratrestaurálási technika számos megoldást javásol. Noha ezekre elég sok utalás történt /főképp a NSZK válaszában, amely a filmek mosásának módszerét, a dokumentumok "bevonását", vagy "laminálását" emliti/,azt hiszem, nem fölösleges, ha ezzel a fontos kérdéssel is foglalkozunk, s ugy vélem, hasznos, ha megfontoljuk mindazokat a felszerelési lehetőségeket, amelyek a levélte ri épület általános berendezésének részét kell hogy képezzék, /mindenekelőtt persze a penész és a rovar elleni védekezés módszereiről van szó/. A Szovjetunióban jelenleg elméletileg és gyakorlatilag is vizsgálják ezt a kérdést. Az Egyesült Államokban a mérgező gázokkal való fertőtlenítést alkalmazzák, hol légnyomás alatt, hol légüres térben; utóbbi esetben etilénoxid és széngáz vegyüléket használnak /Guardite Corporation/

. Franciaországban az Archives Nationales-ban és később a Szajna megyei levéltárban tiszta etilónoxidot használnak, ugyancsak légüres térben /Mailét/. Magyarországon szintén a légüres térben történő fertőtlenitési eljárást alkalmazzák, de a jelenlegi berendezést Aót, egyenként 1 nr űrtartalmú kamra/ egy jelentékeny befogadóképességű: szoba egészíti majd ki. Baden-Württembergben, biztonsági okokból, elvetették azt a tervet, hogy az uj levéltárépületben ilyen berendezést létesítsenek ós az iratokát az épületen kivül, egy szállitható kamrában fertőtlenítik majd mérgező gázokkal. FÉNYÁRTALOM ELLENI VÉDEKEZÉS Nyilvánvaló, hogy az iratokat nem a fény ellen, hanem bizonyos ártalmas fénysugarak, nevezetesen az ibolyántúli sugarak ellen kell megvédeni. Az esetek , legtöbbjében azonban ugy oldják meg a problémát, hogy magát a természetes fényt zárják ki, hiszen ez látszik a leggyökeresebb s leggazdaságosabb megoldásnak. Földalatti raktárakat épitenek, rátérnek a tömör állványozás használatára, s igy elérik, hogy a fényártalom problémája fel sem merül. Másutt /Franciaország, SzU, stb./ Jobban kedvelik azt a megoldást, hogy a fényt áteresztő felületeket csökkentik, természetesen nem a teljes sötétségre törekszenek /amely pl. áramszünet esetén igen veszélyes lehet, még akkor is, ha külön áramfejlesztő telepet létesitenek, amely Ínséges időkben, a folyékony üzemanyag hiánya miatt, szintén nem jelent megoldást/. A világítás kiküszöbölésére leghatékonyabb megoldás a lőrésszerű /Spanyolország/ vagy a beton ellenzővel ellátott ablak /a franciaországi Oise megyei levéltár és Jugoszlávia/. Megoldás még a redőny is, amelyet csak szükség esetén húznak fel /Hessen-i Hauptarchiv

/. Spanyolországban előbb arra gondoltak, hogy fákat ül^ tétnek, amelyeknek koronája az ablakok magasságáig ér majd: a rovarok elszaporodása miatt azonban letettek erről a tervről. Természetesen, néha szükség van arra, hogy néhány nagy, üvegezett felület is nyíljék a külvilág felé. Ilyen esetekben a vegyi hatású sugarak ellen valamilyen módon védekezni kell. A Szü-ban s másutt is üvegtörmelékből készült műanyag falakat húznak, amelyek megszűrik a fényt. Hessen-Darmstadtban azonban azt figyelték meg, hogy ezek a /1954-1956 óta alkalmazott/ módszerek az iratok sárgulását