Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 3. szám - A Levéltári Kerek Asztal VIII. Nemzetközi Értekezlete, Budapest, 1963. június 12–15. - Pérotin, Yves: A levéltárak és az agrártörténet ; A levéltári építkezések legújabb eredményei: Yves Pérotin főtitkár összefoglaló jelentése / 3–51. o.

-30Érdekes megfigyelni, hogy az az ut, melyet a mind kiterjedtebb tartalmúak felé az iratfajták megtettek, megfelel bizonyos fokú időrendi fejlődésnek is; igy a modern államok megszervezésével létrejön az előbb területi, majd telkenkénti telekkönyvezés AlX.sz./. A telekkönyvek az általánosított és szabályozott adórendszer segédletei, ezek teljes képet nyújtanak a földekről, még az adó alá nem vetett földekről is, - s igy nemcsak pénzügyi, hanem jogi, földrajzi, gazdasági stb.szempontból is jelentősek. Ez a sematikus áttekintés nem ismertetheti az idézett iratfajták pontos megjelenési formáit. Meg kell különböztetnünk az egyszerű lajstromokat, a földmérések során alkalmazott becslési számadásokat, a törzskönyveket, stb. Meg kell azonban mondanunk, hogy egyes esetekben, s a fejlődés folyamán mind gyakrabban, a szöveges dokumentumokkal egyenértékűek a tervek, vázlatok és térképek, melyek néha még "beszédesebbek" is a szövegeseknél. A különböző országos és helyi vonatkozású fondo

k A két német köztársaságban a fentebb felsorolt iratfajták legtöbbjét megtaláljuk: kartuláriumokat, urbáriumokat /Urbare

, Lagerbücher

, Besitzverz

eichnisse, stb./, a XIV. sz.-tól kezdődően, úrbéri kimutatásokat, adólajstromokat /Steuerbücher/, hogy végül a XIX. században elérkezzünk a tulajdonképpeni telekkönyvekhez, melyeket részben még a telekkönyvi hatóságok őriznek. A jelentések megemlítik az Ítéleteket, közjegyzői iratokat, jelzálogkölcsön-listákat, stb., amelyek a birtokok megszerzésére, a birtokos személyében bekövetkezett változásokra vonatkozó adatokat tüntetik fel.Ezek a különböző forrásfajták igen gazdag adatokat tartalmaznak, de különösen figyelemreméltóak a tized-iratok, amelyek az uj kultúrák bevezetése /pl. a burgonyatermesztés/ szempontjából érdekesek. A Deutsches Zentralarchiv-ban /Potsdam/ a németek tengerentúli gyarmataira vonatkozóan is találhatók dokumentumok, nevezetesen a Kolonialwlrtschaftliches Komitee fondjában. Hollandiában megtaláljuk az általános irattipusokat, melyek némelyike a középkorig nyúlik vissza. A XVI. századi geometrák néhány jegyzőkönyve ma is megvan. A SzU-ban sok, a cári korszakból származó, nagyon értékes fondot Őriznek. A szovjet korszakot illetően, amikor is minden földbirtok az állam tulajdonában van, csak használatukra és kezelésükre vonatkozó iratokról lehet szó /mind pl. a földnek a kolhozok örök tulajdonába adásának iratai/. A rendszer első éveiből a földbirtok-bizottságok, majd a kollektivizálás! bizottságok fondjait találjuk. Angliában szintén megtalálhatók a klasszikus iratfajták, de ezek sajátos formát 'őlivmk itt /roles/. A dézsma-iratok az egyházi fondokban találhatók, a dézsmaválts; ^-bizottságok iratait azonban közlevéltári dokumentumoknak tekintik. Spanyolországban is megvannak ezek a sorozatok a nagy közlevéltárakban és a helyi levéltárakban. Emlitésreméltóak különösen a Simancas-ban őrzött fondok,nevezetesen a "legtöbb dézsma alá eső házak" statisztikája minden egyes helyiségre vonatkozóan /XVIII.sz./ és az Ensenaba márkik birtokkönyve, mely felbecsülhetetlen értékű. A telepítésre vonatkozóan az Arobivo h

istorico nációnál iratait és a Ha^ ciendák valamint a belügyek minisztériumának iratanyagát kell említenünk /a Sierra Moréna betelepítése a XVIII.században, a Guadalquivir mocsárvidékeinek betelepítése a XlX-ban, a XIX.közepén a désamortizacion végrehajtásával kapcsolatos földosztások/. A finn válasz elsősorban a közismert nagy iratsorozatokat emliti /nevezetesen az adólajstromok 1539 óta folyamatos sorozatát, amely gyakorta középkori