Levéltári Szemle, 13. (1963)
Levéltári Szemle, 13. (1963) 3. szám - A Levéltári Kerek Asztal VIII. Nemzetközi Értekezlete, Budapest, 1963. június 12–15. - Pérotin, Yves: A levéltárak és az agrártörténet ; A levéltári építkezések legújabb eredményei: Yves Pérotin főtitkár összefoglaló jelentése / 3–51. o.
- 6 kai, valamint az ipari és kézműipari intézményektől szármázd dokumentumokkal kapcsolatos válaszokban, valamint bizonyos szempontból a munkaerővándorlásra vonatkozó válaszokban is. A XVIII. és XIX. századi agrárforradalom körvonalai bontakoznak ki az "elkülönitésekre" vonatkozó angol törvényes intézkedésekről, továbbá Franciaországban, Finnországban i másutt a községi ingatlanok felosztásáról és számos ország "Mezőgazdasági Egyesületeidről mondottakban. Ami a mezőgazdasági üzemek irányításában a szocialista rendszer bevezetésének következményeként néhány országban bekövetkezett mély változásalt illeti,ezt a jelenkori fondok folyamatosságában bekövetkezett törés illusztrálja a legjobban. Az ilyen változások mellett, számos helyi vonatkozású fondra a folyamatosság a jellemző. Az első cionista közösségek fondjai például magukban foglalják a török, az angol és izraeli uralom idején létrejött iratokat; a lengyelországi helyi igazgatási fondok folyamatossága sem törik meg az ország többrendbeli széttagoltsága idejében; Németországban ugyanezek a fondok a központi levéltár széthullása ellenére ie megőrzik folyamatosságukat. Ez persze, távolról sem ritka jelenség, de különös jelentőséget kap a mezőgazdasági jellegű levéltárak esetében, annak megfelelően, hogy a dokumentáció tárgya és az iratanyag egymás közelében marad, már pedig ez az eset tekinthető általánosnak. V AZ AGRÁR LEVÍLTÁRAK PONDJAI a/ A gazdaságok fondjai A KIFEJEZETTEN FÖIMÜVELÉSI JELLEGŰ ÜZEMI FONDOK Az állam vagy az uralkodó uradalmai A fondoknak ez a kategóriája - ugy látszik - mindenütt megtalálható, de persze a különböző koroknak, területeknek és uralmi rendszereknek megfelelően, egymástól nagymórtékben eltérő formákban. A legfőbb hatalom fogalma maga sem ugyanaz mindenütt, de még kevésbé ugyanaz a különbség az állam vagy az uralkodó köz- és magántulajdoni jelleggel biró uradalmai között. Az utóbbit egyébként meglehetősen pontosan körülhatárolta a Szovjetunió a cári korszakra vonatkozóan /a volt uralkodóház birtokainak fondjai külön vannak a Szovjetunióban/, továbbá Hollandia /az Orániai Ház birtokainak 1800 előtti levéltárai vagy az állami levéltárban vagy a K oninklijk fíuiaarchief-ban vannak/, Luxemburg, Franciaország és a NDK /a Hohenzollern királyi birtokok fondjai a Brandenburgi Főlevéltárban a porosz állami uradalmak fondjaitói elkülönitve találhatók/. Függetlenül attól, hogy az uradalom köz- vagy magántulajdon jellegű volt, egyesek igen helyesen azt is közölték, hogy az uradalom a tulajdonos kezelésében állott-e vagy pedig haszonbérbe adta annakidején urasági főldbérlöknek. Németország, ahol ugy tűnik, a központi hatalomnak a legutóbbi időkig nem voltak köztulajdon jellegű, birtokai - legalábbis mezőgazdaságiak nem -, megjegyzi /a Szövetségi Levéltár válaszában/, hogy a különböző államok tagy hercegek uradalmait általában az idők folyamán kifejlődött szokásoknak megfelelően földbérlők kezelték, a ez a körülmény a levéltárak értékére is rányomta bélyeget, így a XIX. század előtt, a jószágkormányzói intézménnyel találkozunk; ezek a jcszágkormányzók a történettudomány szempontjából rendkiTüI jelentős száraadástételre roltak kötelezve, mig a kö-