Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - FIGYELŐ - Jenei Károly: A Német Demokratikus Köztársaság Levéltártudományi Intézetének eredményei és feladatai / 228–231. o.

- 229 dália ismeretek mellett alapos szaktudást követelnek meg, melynek az Iratanyag eredetéhez és különleges jellegéhez kell igazodnia. A levéltári iratanyag feldolgozása, a kutatók tájékoztatása és az iratok tudományos értékelése megköveteli a levéltárosok kéteiku kiképzését. Sajátos vonásnak kell tartanunk azt is, hogy a levéltárosi utánpótlást már nemcsak történészek adják, hanem a gazdasági levéltárak egyre növekvő jelentősége folytán előtérbe nyomultak a közgazdászok, gazdaságtörténészek s korlátozottabb számban a jogászok, geográfusok és nyelvészek is. A műszaki dokumentációs anyagot őrző levéltáraknál mérnökök és vegyészek bekapcsolására is gondolnak. 1950-1955-ig a levéltárosképzés az egyetemi szakképzéstől teljesen el volt választva. A következő években azonban a történészek felé irányuló egyoldalú orientáció a történettudományi és levéltárosképzés részbeni összeolvadását eredményezte. Ezt a gyakorlatot 1960-ban az uj levéltárosképzési és vizsgálati szabályzat felszámolta és a levéltártudományi intézetben folyó szakképzést ismét függetlenítette. A kiképzés időtartama az első három tanévben két évre, azután 16 hónapra terjedt, melyet 196l-ben 21 hónapra emeltek fel. A levélt árosjelölt egész tanulmányi ideje tehát 6-7 évet tesz ki. A viszonylag hosszú tanulmányi idő megrövidítésére azonban nem gondolnak, mert ennek lényeges csökkentése a levéltárosképzés eredményesséfrét veszélyeztetné. A levéltártudományi intézet 1958-ban a berlini Humboldt egyetem bölcsészeti karához került, ezzel a levéltártudomány önálló egyetemi szak rangjára emelkedett. A levéltárosi pálya önállósága erősödött, emellett a levéltártudományi intézet természetesen az állami levéltárüggyel és az állami levéltári igazgatással továbbra is megtartotta kapcsolatát. Az állami levéltári igazgatás minden fontos kérdésben a levéltártudományi intézet véleményét kikéri, az alapvető problémákat pedig közösen oldják meg. Az intézet tantestülete többnyire jól képzett tudományos levéltárosokból tevődik össze, akik munkájukat másodállásként végzik. Mivel a docensek a gyakorlati levéltári munkával szoros kapcsolatban állnak, az elmélet és gyakorlat összhangja biztosítva van. A kettős funkció azonban hátrányokkal is jár, a docenseknek saját kutatómunkájuk folytatására nem marad idejük. A levéltártudományi intézet tantervének súlypontját a következő területek képezik: 1./ A dialektikus és történelmi materializmus, az egész levéltárosképzés világnézeti és módszertani alapja. 2./ A levéltártudomány a levéltárosképzés tengelye, óraszámát az elmúlt években megkétszerezték. 3./ Az alkotmány- és igazgatástörténet tanításánál a hangsúlyt a XIX-XX. századra helyezték. 4./ A történeti segédtudományok körét a kapitalista és szocialista gazdaság irattanával egészítették ki. A gazdasági irattannal és a német gazda-