Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Komjáthy Miklós: Néhány szó irattani feladatainkról / 12–20. o.

- 14 A modern technika segítségét a mi munkánk során ott vehetjük legfőképpen igénybe, ahol egy-egy forrásfajta különböző, külső és belső ismertető jegyének csoportositását, vagy különböző forrásfajok adatainak egyeztetését kell elvégeznünk. Szinte beléthatatlan az elektronikus gépekkel elvégezhető, effajta, klasszifikáló, egybevető munkák perspektívája. Az így adódő lehetőségekre, a messze nyiló távlatokra csupán utalni kivánok, hiszen alkalmazásuknak sem tárgyi feltételei nincsenek még birtokunkban, sem gyakorlati megvalósulásukra nem ismerek példát. Meggyőződésem azonban, hogy ez a jövő útja, még, ha a mi nemzedékünknek reménye sem lehet efféle módszerek és eszközök alkalmazására. Olyan eredményeket, amelyekre elöljáróban utaltam s amelyeket a történettudománytól a társadalom vár, amelyek - ha szabad magam igy kifejeznem megbízhatóságban, pontosságban egy kissé megközelítik a természettudományok eredményeit, az adatok sokkal szélesebb körének bevonása és az eddiginél sokszorta szélesebb spektrumú vizsgálata révén érhetünk el. Az adatok és szempontok nagyobb tömegén pedig már csak a modern technika segítségével képes úrrá lenni agyunk. A történelmi segédtudományok és a forráskritika elmélyülése objektívebbé, megbízhatóbbá és eredményesebbé tétele nehézségeinek természetesen technikai eszközeink és lehetőségeink elégtelenségén jóval tul, mélyebben fekvő, szaktudományunk fejlődési sajátságaiból következő okai is vannak. Arra nézve, hogy mik ezek az okok, hadd idézzem K.G. Mityajev "A levéltárügy elmélete és gyakorlata" cimü,alapvető kézikönyvéből azokat a sorokat, amelyek a történelmi segédtudományok helyzetét jellemzik a szovjet történettudományban: "... a történelmi segédtudományokat főként burzsoá történészek és levéltárosok dolgozták ki s ezeket még felül kell vizsgálni a marxista-leninista metodológia szempontjából". ' íme, az e téren nálunk sokszorta előbbre levő szovjet történettudomány is - legalábbis akkor, amikor a Mityajev-Majakovszkij tankönyve megjelent, - még csak nem is abban látja a szovjet történészek és levéltárosok feladatát, hogy dolgozzák ki a történelmi segédtudományok marxista metodológiáját, hanem csupán abban, hogy a polgári történetírás segédtudományi módszereit, amelyekkel még akkor is kénytelen volt élni a szovjet történettudomány, vizsgálják felül marxista szempontok szerint, ügy vélem, az elérhetetlenségig messze tüznők segédtudományi kutatásaink célját, ha e téren ránk váró feladatok körét tágabban vonnók meg, mint szovjet kartársaink. Mi sem tehetünk mást, mint, hogy revízió alá vesszük segédtudományaink hagyományos módszereit s igyekszünk azokat társadalomtörténelmi szempontok szerint elmélyíteni. Ez az elmélyülés vezethet olyan módszerek kidolgozására, amelyek segítségével jobban megmunkált, gondtalanabbul felhasználható anyagot adhat az oklevéltan, irattan, pecséttan, stb..., valamint a forráskritika a történelmi feldolgozás számára. 6/ Az I.L. Majakovszkij szerkesztésében s a Levéltárak Országos Xözpontla által magyar fordításban, kéziratként /Budapest, 1954./ kiadott kötet 9.1.