Levéltári Szemle, 13. (1963)
Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Szászi András: A belügyminisztériumi iratok első selejtezése: részlet a Belügyminisztériumi Levéltár történetéből / 177–199. o.
- 178 nek/hatáskörébe tartoztak, a közvetlen irányítást azonban Vi r b Bertalan segédhivatali főigazgató végezte, aki az irattári hivatal vezetője volt. A naponta nagy mennyiséggel szaporodó iratok elhelyezésének nehézségeire és az azokból származó hátrányokra Vigh Bertalan többször felhivta az illetékesek figyelmét. Hangsúlyozta, hogy ha hamarosan nem történik intézkedés, a keletkező iratokat rövid idő múlva nem tudják elhelyezni. Az elnöki osztály hosszas halogatás után végül ugy döntött, hogy az irattári helyhiány problémáját a "felhagyott irattárak"- nak az Országos Levéltárban való elhelyezésével fogja megoldani. A Belügyminisztérium irattára őrizte ugyanis az 1851-1861 között működött budai, nagyváradi, pozsonyi, soproni és a temesvári helytartóság, továbbá a kiegyezéskor megszüntetett helytartótanácsnak a minisztériumok között felosztott irattárából a belügyi tárcának átadott iratokat, valamint a volt Erdélyi Királyi Biztosság, gróf Ráday Gedeon és Tisza Lajos királyi biztosok, végül az egykori temesvári határőrezred megmaradt iratait is. + Az elnöki osztály arra számitott, hogy ezeknek az iratoknak az átadásával annyi férőhelyhez jutnak, hogy a jövőben keletkező iratoknak szükséges irattári helyiség mintegy tiz esztendőre biztositva lesz, mert az átadásra szánt iratanyag a minisztérium által őrzött iratoknak mintegy harmadrésze s a legutóbbi évben iktatott iratoknak több mint tízszerese volt. A problémának ez a rövid idő alatt eredményt igérő megoldása azonban váratlan nehézségbe ütközött. A minisztérium felhívására válaszul az Országos Levéltár 4 "*" azt javasolta, hogy a minisztérium az iratokat az átadás előtt selejtezze s csak azokat adja levéltári megőrzésre, amelyeknek további őrzését köz- és magánérdek indokolja. Ugyanakkor azt is javasolta, hogy a minisztérium a selejtezést a saját ügyvitelében keletkezett legrégebbi irataira is rendelje el, mert az irattárában sok olyan iratot őriz, amelyre a jövőben már nem lesz szükség, tehát az feleslegesen foglal helyet az irattárban. Az Országos Levéltár javaslatát az elnöki osztály hamarosan elfogadta s elrendelte, hogy az iratok selejtezésére Vig Bertalan segédhivatali főigazgató részletes tervezetet készitsen. Ez a tervezet 1899 tavaszán elkészült és a főigazgató 1899. május 7-én adta át az elnöki osztálynak. A tervezetéhez fűzött indokolásban a selejtezést a következőkkel sürgette: '•Az egész selejtezés ügyének kérdése azért nyomult oly rohamosan előtérbe, mert azon veszélynek vagyunk kitéve, hogy egy év mula belügyminisztériumi iratokat elhelyezni már nem, vagy ali^ lehet, tehát az elsősorban a cél és nem az, hogy a tulaj donképen már teljesen felhagyott irattárak mentessenek meg az enyészettől a selejtezés által. Mindenesetre első sorban áll az, hogy a forgalmi irattár nyerjen kedvezőbb és hozzáférhetőbb elhelyezést." + Ezeket azért nevezték felhagyott irattáraknak, mert létrehozóik működése régen megszűnt s az irataikra az ügyvitelben már nem volt szükség. K Az Országos Levéltár abban az időben a Belügyminisztérium főhatósága alá tozott és a minisztérium székházának Országház utcai részében volt elhelyeztart ve
