Levéltári Szemle, 13. (1963)
Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Komoróczy György: A városi hatalom néhány kérdése a XVI. századi Debrecenben / 160–176. o.
- 173 rost, de ugyanígy járnak el a falvakban is, ahol a községi joghatóság a bíró kezében van. . A középkor-végi városok jellemvonásához tartozott, hogy saját városjoguk szerint éltek: 55 ' ha ilyen városjog nem fejlődött ki, mint pl. Debrecenben sem, akkor a különböző jogrendszerek előírásainak alkalmazásával és a helyi jogszokások továbbápolásával alakították ki sajátos városi önkormányzatukat. Ez az önkormányzati gyakorlat több esetben ellentmondást tartalmazott, de ha megfelelt a város érdekeinek, a lakosság azt elfogadta és tovább ápolta. Ez a helyzet fejlesztette ki Debrecenben is azt a különleges állapotot, hogy közjogi elismerés nélkül a XVI. sz. végén a városi szervezet már maga a kétkamarás tanáoei rendet építette ki,jogszolgáltatása egészen a pallósjogig a szabad királyi városok jogaival vált egyenértékűvé és földesúri hatóságtól formailag függő közjogi helyzete ellenére mindazokat az előnyöket élvezte, amelyeket a szabad királyi városok mondhattak magukénak. Ez Debrecen jogfejlődésének a legérdekesebb eredménye, amely mind annak folytán keletkezett, hogy jelentős emporium szerepét töltötte be, gazdag Ipari termelési ágazatokat fejlesztett ki a XV. - XVI. ez. folyamán. Ez a gazdagság tette szükségessé a városigazgatás differenciálódását és ez akadályozta meg, hogy Debrecen a mezővárosok, vagy akár csak a kiváltságolt mezővárosok sorsa szerint éljen annak ellenére, hogy 1693-ig ki volt téve a földesúri hatalom önkényeskedésének. Ebben a fejlődésben a senatus irányító szervezetét alulról lökő tömegek játszottak nagy szerepet, az utcaönkormányzat követelései szolgáltak indítékul s több esetben kénytelen volt az uralkodó ezeknek a tömegeknek a kívánságára olyan intézkedést hozni, amely a senatus döntéseit helyezte hatályon kívül pl. a hetivásárok, vagy piacok ügyében. Végigtekintve a XVI-XVII. ez. során kialakult hivatalok szervezetének vázlatos képét, határozottan leszögezhetjük, hogy Debrecen nagyarányú változásokon ment át a XVI. sz. második felétől kezdődően. Egymás után alakultak ki a különböző resszortokkal megbízott személyes referenciák, amelyek a XVIII. «z,-ban hivatali resezortokká, majd hivatalokká fejlődtek. Különösen érvényesült ez a differenciálódás a pénzügyigazgatás területén, ahol már a XVII, ez. elején ágazati eltérések mutatkoznak. Tanulságos lenne megfigyelni, milyen módon érvényesült a hivatali ügyvitelnek és a közigazgatás ügyintézése változásának menete a fennmaradt levéltári iratokban. Ennek a megfigyelésnek azonban legdöntőbb akadálya az iratok hiányos volta. Annyi kétségtelenül magáilapítható, hogy a jegyzőkönyvek vezetése későbbi stádiumban kezdődött, mint magénak a főbírói és tanácsi ügyintézésnek menete. Az első jegyzőkönyv 1547-ből való, de bizonyos utalásokból következtetni lehet arra, hogy ez valójában nem az első jegyzőkönyv. Megfogalmazásának szerkezete, amely "libellus conclusionis et teatiflostionis varlarum causarum..." nevet tüntet fel, föltétlenül azt igazolja, hogy a kollektív testületi ügyintézés keretében keletkezett tárgyalási iratról van szó. A jegyzőkönyvben
