Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Komoróczy György: A városi hatalom néhány kérdése a XVI. századi Debrecenben / 160–176. o.

- 170 harca és Debrecen kivivta magának azt a jogot, hogy a város birója kétségtelenül élvezte mindazokat az előnyöket, amelyekkel a törvénykezési eljárás során a szabad királyi városok éltek. A törvénykezési eljárás területén és a törvénykezés alaki jogát illetően nem tudunk arról, hogy jogszabályok állottak volna fenn, viszont a városnak szabályrendelet alkotó tevékenysége már a XVI. sz.-ban jelentkezik. Ez a tevékenység éppenugy kiterjedt a bírósági eljárási jogra, mint a szervezeti élet valamely területére. A perdöntő Ítéletekben a tanács nem egyszer már korábban kialakult jogszokásra hivatkozik, mint élő jogforrásra. 1549 január 31.-én pl. Etheus Albertnek Tamás nevű szolgája elleni perében a szolgát arra kötelezi a tanács, hogy év végéig teljesítsen szolgálatot "iuxta antiquam consuetudinem oppidl nostri", tehát ki tudja, mióta élő szokásjog alapján.

47

' E határozatból az is kiderül egyébként, hogy a szolgálati viszonyok eldöntésének kérdésénél a senetus elsőfokú fórum volt. A tanácsi ügyintézés és a birói hivatalvezetós feltételezhetőleg kollektív volt: a senatuson és az azzal meghatározott esetekben együtt Ülésező communitas-on közösen állapították meg a döntést. Erre vonatkozik a "determinatum est" általában visszatérő határozatrögzitő kifejezés. A XV. sz.-tól kezdve azonban fokozatosan kezdte felváltani a kollektív ügyintézést a hivatali-bürokratikus ügykezelési mód, amely a jegyzőkönyvek mellett az iratokat is kialakította s életre keltette az egyedi Ügydarabokat, különösen számviteli és birtokgazdálkodási, valamint városgazdálkodási, kishaszonvételi ügyekben. A hivatali élet szélesedése szükségszerűen vonta maga után a szakágazatokkal foglalkozó ügyvivők hálózatát s azoknak megfelelő iratanyagot; a XVI. sz.-ban fel-feltűntek a különböző gazdáazat-közigazgatási feladatokkal megbízott személyek, akik egy évi működésük idején azonos munkakört töltöttek be, pl. piacbiró, vásárbiró, borbiró stb. Ezeknek a személyeknek a tanácson belül valószínűleg referensi jogkörük volt. Megfigyelhető, hogy Debrecenben a XVI. sz. második negyedének a végén a tanács, illetve a főbíró kezdi kijelölni az ágazatvezetőket s nem véletlen, hogy ezzel a folyamattal időben is párhuzamosan tűnik fel a "iuratus cívis", a már tárgyalt esküdt polgár kifejezés szemben a M

senator

H-rel, aki akkor még a communitas tagja volt, mint láttuk. Az esküdti hálózat kialakulásával és megszilárdulásával egyidejűleg tehát együttjárt a városigazgatási funkciók resszortosodása, nem állandó jelleggel, hanem a választás időtartamára bi~ ró érvénnyel. Messze van ez a folyamot még a resszortok megszilárdulásának XVIII. sz.-i hivatalszervezetétől, de annak a csirái már e XVI. sz.-ban jelentkeztek. Minthogy a tanács testülete nemcsak jogszabályalkotó szervezet volt, hanem egyúttal a végrehajtóhatalmat is kezében tartotta, valószínű, hogy a polgári adminisztráoió kifejlődéséhez hozzájárult és megállapithatólag a XVII. sz. folyamán ténylegesen is kialakította a maga hivatali Ügykezelését. A XVI. sz.-i városigazgatás végrehajtó szolgálata nagyjából az a-