Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Kopasz Gábor: A magyar városok rendészete a dualizmus korában / 131–159. o.

- 153 tai, hanem a katonai sorozások tekintetében. Mielőtt a thj. városokban a katonai ügyosztályokat megszervezték volna, a katonaügyeket a városi rendőrkapitányságok intézték. Vezették a katonanyilvántartásokat

. intézték a katonaállitásokat és katonabeszállásolásokat. "~"~ ~ A kapitányi hivatal nyilvántartást vezetett a szabadságos és tartalékos katonákról, valamint a be nem sorozott újoncokról. Ahol a katonai kaszárnyaépületek városi gondozásban voltak, a rendőrkapitánynak kellett gondoskodni azok karbantartásáról, tatarozásáról, a hiányok pótlásáról, berendezéseik felújításáról* A katonai ügyek intézése közben jelentős szerep jutott a katonabeszállásolásnak. Ahol nem állott elegendő kaszárnya rendelkezésre, ott a rendőrkapitánynak kellett gondoskodni a katonaságnak magánházaknál való elszállásolásáról, lovasság esetén megfelelő istállókról. Az egy katonai egységhez tartozó legénységet rendszerint egy városrészben helyezték el. Elszállásolásnál lehetőleg figyelemmel voltak a katonai parancsnokság kivánságaira. A katonák részéről ágyról, ágyneműről a házigazdának kellett gondoskodni. A házigazdák kötelesaégteljesitését a rendőrkapitány ellenőrizte, lo A házigazdák a beszállásolás után szállásbért kaptak. A rendőrkapitánynak kellett ügyelni arra, hogy a nagyobb gazdák a beszállásolás kötelezettsége alól ki ne bújjanak. Ha a nagyobb gazdák istállóikat nem tartották rendben ós nem voltak hajlandók házaiknál katonákat elszállásolni, büntetéspénz fizetésére kötelezték Őket. 11/ A kapitányi hivatalnak már előre gondoskodni kellett a katonakvártélyok összeírásáról. A szálláspénzeket a katonai parancsnokság fizette be a város pénztérába és a városi tanács utalta ki a szállásadóknak. Ha a város határában a katonaság fegyvergyakorlatot tartott, az ehhez szükséges terepet a rendőrkapitány jelölte ki. 12/ A városi rendőrhatóság vezette a toloncügyek

, valamint az idegenek és külföldiek nyilvántartását. Csvargók, foglalkozás nélküli idegenek, más város vagy község illetőségéhez tartozó koldusok, büntetett előéletű személyek ós tolvajok elfogása, fenyítése, kiutasítása, vagy kitoloncolása iránt a rendőrkapitánynál kellett intézkedni. Még a XIX. sz. végén is büntetéspénzt róttak ki a városok azokra a lakosokra, akik gyanús egyéneknek házuknál szállást adtak. A nem kivánatos, más községi illetőségű egyéneket kitoloncolták, vagyis eredeti lakóhelyükre, vagy származási helyükre irányitották vissza. A kitoloncolt személyt a rendőrhatóság tolonclevéllel látta el. A tolonclevélben megjelölték a tolonchatóságot, amely a tolonclevelet kiállította, feltüntették a tolonc nevét, születési helyét, korát, vallását, foglalkozását, a helységet, ahova mint illetőségi helyére a toloncot visszautasították, az utvonalat, amelyen keresztül a hazatoloncolás történt, s végül tartalmazta a tolonclevél a tolonc részletes személyleirását. A toloncolás a megjelölt útvonalon rendőri kísérettel történt. Az illetőségi helyre való megérkezés után a megérkezés tényét az ottani