Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Kopasz Gábor: A magyar városok rendészete a dualizmus korában / 131–159. o.

- 141 ­ronként a polgármesternek jelentést ós ügyforgalmi kimutatást kellett benyújtania Mivel a rendőrkapitányságok feladatköre igen kiszélesedett, az ügyiratok száma megsokszorozódott, a XIX. sz. vége felé a községi bíráskodás terhétől igyekeztek megszabadulni. A kisebb polgári peres ügyek végzése alól mentesítették sok helyen a rendőrkapitányi hivatalt és az 1877: XXII. te. 5.§-a értelmében a városok köz­gyűlése a községi bíráskodást egy, vagy több közigazgatási tisztviselőre ruházta. A városi rendőrség legáltalánosabb rendészeti feladatai a közrend é­szet körébe tartoztak. A rendőrség kötelessége volt a nappali közrend és az éjje­li csend fenntartása, A közrendészet körébe tartozott az utcák, terek, járdák tisztántartására való felügyelet, esetleges felgyülemlett szemét elhordatása,meg­tiltása annak, hogy téli időben a havat bárki is az utcára hányja ki, szennyvíz utcákra való kivezetésének tilalma, vízlevezető árkok, csatornák karbantartása, utakat szegélyező fék és diszfák épségére való felügyelet, közmunkaerő kirendelé­se utak, hidak karbantartására, kijavítására, vagy közerő kirendelése árviz és e­gyéb elemi veszély esetén, az utcák, terek közvilágítására való felügyelet, a köz­világítási idő megszabása, a városi világitás bérbeadása. Az úttest kövezetének tisztántartására, ha nem állt rendelkezésre elegendő munkaerő, a kapitányi hiva­tal napszámosokat is alkalmazhatott. A rendőrkapitányság engedélyezte a táncmu­latságokat, folyók mellett kijelölte a fürdőhelyeket, hozzájárulása kellett uszo­dák létesítéséhez* ellenőrizte a városi közkutak karbantartását, kijavitását. Kirakatok létesítésére a városi rendőrkapitányság adta meg az enge­délyt. Kereskedőknek, iparosoknak, vendéglősöknek megtiltotta, hogy áruikat ki­rakják az utcára, kötelezte őket, hogy azokat megfelelő módon kirakatokban he­lyezzék el. Közterületek hosszabb, rövidebb ideig való igénybevételéhez, elfogla­lásához rendőrségi engedély kellett. Vendéglősök, cukrászok, kávésok és általában a városi lakosok közterületfoglalását a megszabott dij lefizetése után engedé­lyezték. Szabályrendeletbe foglalták, hogy az épitési anyagot az épités megkezdé­se előtt két hónapnál korábban senki nem tárolhatja közterületen, a homokot pedig az épittető tartozott nedves állapotban tartani. Vályogvetést csak a rendőrség által a véroson kivül kijelölt helyeken lehetett végezni. Házhelyét, udvarát a tulajdonos tartozott a megszabott módon bekeriteni. Kirakatok tisztitását a ka­pitányi hivatal meghatározott időre korlátozta, fakereskedőknek utcákon, tereken való fafürészelését, faapritását eltiltitta. Hirdetményeknek falragaszokon való közzétételét a rendőrség engedélyezte, letépésüket, rongálásukat pedig szigorúan tiltotta. Közrendészeti feladat volt az uttesteken és gyalogjárókon a zavarta­lan közlekedés biztositása. Tilos volt a sebes és vigyázatlan hajtás, házakból, udvarokból az óvatosság nélküli kihajtás. Télen, szánnal való közlekedés esetén a lovakat csengővel kellett ellátni. Közlekedési célból szabályozták a szarvasmar­háknak a város belterületén való áthajtási módját. Gőzkazánoknak, vagy más rend­kivüli sulyu tárgyaknak, az utcákon, vagy tereken való szállítása a városi mér­nöki hivatal által kijelölt irányban, rendőrségi engedély alapján történhetett. Az un. hosszú fuvarral szállított tárgyakkal, állványanyaggal, farönkkel ugy kel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom