Levéltári Szemle, 13. (1963)
Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Hadnagy Albert: Tolna vármegye levéltárának pusztulása a II. világháború során ; Gyűjtőúton Tolna vármegyében, 1942–1950 / 117–131. o.
- 12o kébb a friss falazás, melynek újszerűségét természetesen nem lehetett eltüntetni. Ez a friss falazás szinte orditva hívta fel a figyelmet a rejtett cellákra és az ott elrejtett iratokra, ez utóbbiak tömegét egyszersmind gyanússá téve. Mindennek csakis egy következménye lehetett, éspedig az, hogy a friss falazást tüstént kibontották, nekiestek az iratoknak és széthányták azokat, jgzt a müveletet csak akkor hagyták abba, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ezekben a helyiségekben valóban csak iratok vannak elrejtve és semmi egyéb. így aztán az iratoknak kisebbik része megmaradt eredeti kötegelésében. A legfelül lévó* iratok a dolog természete szerint veszteségeket is szenvedtek, lefelé hatolva azonban ez a veszteség egyre csökkent s végeredményben most a levéltár ujjáépitóse után ezt a veszteséget mintegy 5 #-ra lehet mindössze becsülni. Végeredményben tehát indexeink, anyakönyveink, segédkönyveink s országgyűlési naplóink szinte minden veszteség nélkül megmaradtak, levéltárunk iratanyagának ez az elrejtett része pedig a már említett arányban szenvedett károsodást. A már vázolt okok miatt elrejtésre nem került iratanyagnak annál szörnyűbb lett a sorsa. Ezeket az iratokat olyan csodálatosan szórták szét és keverték össze, hogy mindezt mégegyszer nehezen lehetne megismételni. Ez a részben elhordott, pincehelyiségekbe és okukba bedobált iratanyag aztán még tovább keveredett azoknak a hivataloknak, szerveknek és magánosoknak az irataival, akik e megyeházban szókeltek, vagy a front hullámzása szerint ide sodródtak, vagy innét menekültek tovább és akik irataikat minden lelkiisraeretfurdalás nélkül hagyták vissza e helyen, teljesen sorsukra bizván azokat. Mindennek megfelelően a háborúból való visszatérésem után szörnyű látvány fogadott. Tolna vármegye egykori levéltára a szó szoros értelmében eltűntnek látszott, a levéltár összes berendezését eltüzelték az utolsó szálig, s mindössze csak az anyakönyvi szekrények maradtak meg ós ezek is csak azért, mert gyógyszerek és kötszerek tárolására használták fel. Az egykor oly szép rendben sorakozó levéltári iratanyag leírhatatlan állapotban, számtalan pincehelyiségben és odúban, ömlesztett állapotban szanaszét hevert szörnyű szenny éa piszok közepette, miképpen azt ez a fényképmásolat a valóságnak megfelelően jól érzékelteti. Örökké sajnálom, hogy annak idejón nem készítettem tölo felvételt, éspedig minden olyan helyiségről, ahová a levéltár anyagát beszórták és ahol az iratoknak egy része a talajviz következtében el is pusztult, vagy megrohadt. Mintegy 12 vaggonra volt becsülhető az az iratanyag, ami e fényképmásolat szerinti állapotban számtalan helyen teljes öszszevisszaságban hevert, tarkitva az ide menekült szerveknek itt elhagyott mindennemű iratával. így dőlt romba Tolna vármegye egykori levéltára néhány nap alatt csak azért, mert annak őrzőjét a frontra kellett küldeni a nélkül, hogy helyettesítéséről kellően gondoskodtak volna. Fájó szivvel kell gondolni azokra a mulasztásokra, amelyeket nemtörődömségből, vagy fásultságból elkövettek azok, akiknek feladatuk lett volna menteni ezen a vonalon mindazt, ami még menthető volt, hiszen a front ideérkeztéig éppen elegendő idő állott a rendelkezésükre.
