Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Oltvai Ferenc: A honismereti mozgalom és a levéltárak / 93–97. o.

- 96 bejön a levéltárba ás kimásolja, vagy lefényképezteti az iratokat. Ha már mindenütt, vagy minden nagyobb közságben lesz múzeumi intézmény, akkor oda kikölcsönöztük az iratokat. A levéltárosok a megye valamennyi községét látogatják abbéi a célból, hogy a szervektől begyüjtsék a lo évnél régebbi iratokat és ellenőrizték a szervelméi az iratkezelést. A levéltárak ezzel a munkával előmozdítják a ma története forrásainak gyűjtését. A levéltáros tehát kijárva a községekbe, vihet magával iratanyagot és azt bemutathatja a községi szakköröknek. levéltárainkat eddig is látogatták a középiskolások. Az egyetemek éa főiskolák törtéaelsmszakos hallgatóinak látogatása minden évben megismétlődik, szakdolgozataikat jelentékeny részben a levéltárban készitik. Témájuk a legtöbb esetben a bely történetével, a megye községeivel kapcsolatos. A közelmúltban levéltárunkban működött néhány szakkör. A szegedi Tömörkény Gimnázium szakkörének tagjai a szegedi érvizzel és Szeged felszabaduláséval foglalkoztak. A Badaóti Gimnázium tanulói a szegedi munkásmozgalomra, főleg 1919-re gyűjtöttek adatokat. A Ságvári Sídre Gimnázium növendékei a földosztással, egy általános iskolai szakkör tagjai a szegedi utcák ós terek nevével foglalkoztak. Munkájuk eredményét albumba gyűjtötték és elhelyezték az intézet könyvtárában. Segitett nekik a fotószakkör. Nyilvános ülésen mutatták be eredményeiket tanulótársaiknak. A levéltár dolfozói ezekhez a munkákhoz segítséget adtak. Megtanítottuk a tanulókat az anyag használatára, útbaigazítást adtunk a feldolgozásra, és bemutattuk nekik a hely történetének irésos tárházát, a levéltárat. Több szakkör kiállítás rendezésével mozdította elő az iskolai történettanítás célkitűzéseit, irodalmi szakköröket is segítettünk azzal, hogy levéltárunkban található kéziratokat bocsátottunk rendelkezésükre. Ezen a helyen csak az iskolai szakkörök tevékenységére utaltam. Mindebből egyben azt is láthatjuk, hogy a szervezésben és az érdeklődés felkeltésében a pedagógusokra, a levéltárosokra milyen nagy feladat hárul. Levéltáraink azonban fontosságot is tulajdonítanak ennek a kérdésnek. Kitűnik ez abból is, hogy 1961-ben egy alkalommal valamennyi levéltáros bevonáséval, történészpedagógusok részvételével konferenciát rendeztünk az iskolai történettanítás és abban a történeti szakkörök kérdésének tanulmányozására* Levéltárainkban tehát megvan a hajlandóság arra, hogy ezt az Ügyet felkarolják és támogassák. A levéltári intézmények várják a látogatókat, a honismerőket. Hemcsak iskolásokat, de a felnőtteket is. Megemlitem, hogy a honismeret terjesztésénak száma örvendetesen gyarapodott. Nem egy pedagógus jár be levéltárunkba és adatokat gyűjt községére. Példakép emlitem Zsilinszky Mihályt, a pitvaros! általános iskola igazgatóját, aki községe történetére gyűjtött adatokat és azokat mind as iskolában,mind az ismeretterjesztő előadásokon felhasználta. Hogy mennyire komolyan veszik a levéltárak a honismertetés kérdését, mi sem bizonyltja jobban, mint az a tény, hogy az ország valamennyi levéltára jelenleg helytörténeti olvasókönyvek összeállításával foglalkozik. Ezekben a müvekben megyéink és városaink történetére, a nép küzdelmeire vonatkozó irásos dokumentumokat adjuk közre. Megeslitem, hogy ezideig két mü is napvilágot látott. Degró Alajos