Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Vörös Károly: Levéltárügyünk néhány kérdése / 1–11. o.

- 5géaz aayggmik ttt4os*By&t-i2#rv*£eti gsempontWl áttekinthetővé válása, végül pedig az a körülmény, hogy e két munka ilymóáon gyakorlatilag a magyar feudalizmus és kapitalizmus teljes megmaradt iratanyagának áttekintését biztositja, e korszakokra vonatkozólag a levéltári anyagban rejlő uj összefüggések felismerését is lehetővé teszi számunkra. Ennek a ténynek jelentőségét akkor értékelhetjük legjobban, ha tisztában vagyunk a levéltárnak egy, őt többek között az irattártól is megkülönböztető, s ezáltal tényleges, valódi levéltárrá tevő, véleményünk szerint alapvető jellegzetességével is. A levéltár ugyanis az irattártól főleg abban különbözik, hogy előbbihez képest a levéltár az iratanyagban nagyobb tér- illetve időbeli összefüggéseket /esetleg egyszerre mindkettőt/ hozhat létre, : egyrészt hosszabb időre kiterjedő anyagot őriz - illetve /esetleg ugyanakkor/ pedig lehetővé teszi valamely problémának földrajzilag vagy hatáskörileg kiterjedtebb területen, tehát szükségképpen több megfelelő azonos vagy legalább hasonló jellegű problémával összevetett analogikus szemléletét is. Á levéltári munka sajátos célját tehát ezeknek az összefüggéseknek minél teljesebb felderítése, érzékelhetővé és hozzáférhetővé tétele jelenti. /Ez a cél igen jól összehangzik a levéltári munkának azon alapvető jellegzetességével is, mely az egyes iratot sohasem önmagában állóan, hanem mindig - és már eleve is - mint egy tényleges /vagy legalábbis feltételezett/ összefüggés részét szemléli, ós elsősorban mindig ebbe akarja beilleszteni./ A szocialista levéltárügy azzal, hogy egy adott ország egész irat - sőt még tágabb értelemben: minden dokumentáris értékkel biró, bármilyen technikával előállitott anyagát egyetlen egységes levéltári egész, az Állami Levéltári Fond részének nyilvánítja, vagy legalábbis tekinti, az illető ország irat és általában dokumentum— anyagában az elképzelhető legszélesebb összefüggések felismerését teszi lehetővé. Mivel könnyű átlátni, hogy a bevezetésben ismertetett fejlődés eredményeképpen /legalábbis a feudális és a kapitalista kor irataira vonatkozóan/ az Állami Levéltári Fond már minálunk is létrejött, könnyű átlátni azt is, hogy ezáltal a benne történő minden további kutatás előtt is nagy lehetőségek nyilnak meg uj, korábban még nem világos Összefüggések felismerésére is. És, visszatérve most már a másodiknak emiitett kedvező adottsághoz, könnyű meglátni azt is, hogy mindehhez az iratanyag és a benne folyó munkák központosított, tehát ezeket az összefüggéseket országosan szem előtt tartani képes igazgatása, milyen jelentős segítséget nyuj that. 3./ Az is kétségtelen azonban, hogy ahhoz, hogy az iratanyagban ezeket az összefüggéseket valóban felismerjük és a kutató számára is felismerhetővé tegyük, akár magunk is fel tudjuk használni, levéltári munkánkat is elmélyültebbé, intenzivebbé kell tennünk: részben uj munkaszemléletre, uj munkamódszerekre és uj munkaszervezésre van szükség. Az igy előálló bonyolult kérdéskomplexusból az alábbiakban csak egy - bár nem jelentéktelen - s a mun-