Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Szinkovich Márta: Járási központi irattárak felállítása Baranya megyében / 28–45. o.

-29 Más megyékben pedig még egy Járási irattár sem szerveződött meg. A Levéltári Osztály szorgalmazza a nagyobb üzemek levéltárainak megszervezését is. Ilyen módon a levéltárak az ellenőrizendő anyagot egy helyen találnák meg és mentesülnének a községek, tizemrészek irattárainak meglátogatásától." A Levéltári Osztály vezetője tehát idézett kijelentésében azt a rendelkezést, hogy a járási tanácsok a községektől 5 év után átveszik az iratanyagot és azt további 5 évig saját iratanyagukkal együtt őrzik, ugy értékeli, hogy egy fontos lépés azon az utón, amely a központi irattárak /átmeneti levéltárak/ megvalósításához vezet. Az átmeneti levéltárak egész problematikájára itt nem akarok kitérni.Csak. néhány olyan szempontot emliten<% meg, amelyek gyakorlati vonatkozásban indokolják azt, hogy a járási központi irattárak felállitását, mint a levéltárügy jelentős fejlődósét üdvözöljük és minden erőfeszítést megtegyünk ez irattárak létrehozása érdekében. Alapvető itt az iratanyag védelme

. Ha csak a községi tanácsok iratanyagának helyzetét nézzük meg ebből a szempontból, máris kitűnik, hogy milyen nagy iratmentő jelentősége van a járási központi irattárnak. A levéltárak államosítása után a 185/1951. rendelettel kapcsolatos feladatok végrehajtása egyik első nagy akciója volt az újonnan szervezett állami levéltári hálózatnak. Az irattárak selejtezése és a válogatás után megmaradt iratanyag begyűjtése nagy jelentőségű volt mind a történeti /helytörténeti/ dokumentumanyag, mind a személyi érdekű iratok megmentése szempontjából. Az akkori, valamint az 1956os begyűjtés általában a tanácsok megalakulásáig terjedő időszak iratanyagát ölelte fel. A tanácsok megalakulása óta eltelt 12 év alatt ujabb problémák keletkeztek, nem kevésbé veszedelmet rejtők, mint az előzőek. A tanácsok megalakulása után jó néhány esztendő kellett ahhoz, hogy az uj igazgatási rendszer ügykezelése kialakuljon, de méginkább ahhoz, hogy a tanácsapparátusban dolgozók elsajátitsák a számukra sokszor idegen közigazgatási ügyviteli és ügykezelési eljárásokat. Kétségtelen,hogy az átalakulás első 5 esztendejében objektive megnehezítette a helyzetet az is,hogy 1950 tavaszán a régi közigazgatási nyilvántartástól merőben eltérő,uj ügykezelési módozatot vezettek be /törzsszámos, majd csoportszámos iktatás/. Végül nem egy esetben a sürü személyi változások is okozták azt, hogy a tanácsapparátus dolgozói, elsősorban a községi tanácstitkárok, illetve a mellettük dolgozó adminisztrátorok nem ismerték kellőképpen sem a nyilvántartás, sem az irattározás folyamatát. A felsorolt okok összefonódva, rengeteg zavar kutforrásává váltak. Irattári ellenőrzéseink során évek óta megfigyeltük azt a tipikus jelenséget, hogy a jelenlegi tanácstitkárok nem Vállalják a felelősséget elődeik hanyag vagy szakértelmet nélkülöző munkájáért s ez sajnos megnyilvánul abban a bánásmódban is, amivel az elődök iratanyagát kezelik. Ezek az iratok igen gyakran szekrények mélyére zsúfolva, ládádban vagy padláson szanaszét hevertek ugyanakkor, amikor esetleg a jelenlegi titkár saját működési ideje alatt keletkezett iratok, fedőlemezek közé kötve év-és számsorrendben, jelzetekkel ellátva, példás rendben sorakoztak. Volt azután egy másik tényező is, amely nagyban befolyásolta az iratok irattározási rendjét: a hely kérdése. A kisebb-nagyobb tanácsházak nem minden esetben rendelkeznek megfelelő irattári helyiséggel, igen gyakran csak egy-két szekrény áll rendelkezésükre, amelyben nemcsak az iktatott iratokat őrzik, hanem az anyakönyvi alapokmányokat, az adóügyi iratokat, a kataszteri birtokiveket, a rendszerint ugyanitt a községi tanács könyvtárát, a hivatalos lapokat stb. Természetes a fenti szemlélet mellett, hogy elsősorban a folyó ügyvitelben szükséges irományokat, nyilvántartásokat, könyveket, valamint a saját működésük alatt létrehozott iratokat igyekeznek ott rendben Őrizni, s a korábbi iratokat zsúfolják össze valahol, ahol éppen hely akad, nem törődve az-