Levéltári Szemle, 12. (1962)
Levéltári Szemle, 12. (1962) 3–4. szám - FIGYELŐ - Schneider Miklós: Az üzemi levéltárak elméletének alapvető kérdései / 153–154. o.
- 154 sérelme nélkül területi, személyi vagy tárgyi csoportosítást hajtunk végre. Mindezek azonban, melyeket a proveniencia fogalom oszthatóságáról elmond, nem zárják ki annak szükségességét, hogy olyan uj elvet fogalmazzunk meg, amelyből, levezethető lesz egy, az üzemi levéltárak részére alkalmas zárt, átfogó rendezési szisztéma. , A szerző ezt az uj elvet ökotópiai elvnek nevezi, amely nem más, mint a származási és tárgyi elv /a proveniencia és a tematikai elv/ egybeolvasztása és amely igy hivatva van a származási és tárgyi elv közötti feszültség feloldására. Megjegyzi, hogy ezúttal csak arra van módja, hogy vázolja elképzeléseit, ahhoz ugyanis, hogy teljesen feltárja azokat az adottságokat, amelyeken az ökotópiai elv anyagilag nyugszik, szükség lenne nem csak a gazdasági irattan különböző kérdéseibe behatolni, hanem a gazdasági vállalatok szervezeti felépítésével is foglalkozni. így először néhány adottságot ismertet, melyek az ökotópiai elv alkalmazását teszik szükségessé. Ilyenek pl.: 1. Subsumálhatóság. Ez egyes proveniencia-helyeknek más hasonló szintű vagy magasabb fokú provenienciák alá való rendelhetőségét jelenti. 2. Az üzemhelyek állandósága. Ez a provenienciák subsumálhatósága ellenében fejt ki stabilizáló ellenhatást. A részvények kézről-kézre járnak, a cégelnevezések változnak, ugyanígy a jogi és szervezeti formák is, a vállalatoknál a legállandóbb az üzemhely. 3. Sajátos kapcsolat a konszernben felölelt cégek között. Az egyes részek között egy bizonyos gazdasági és személyi ozmózis van. Ez lenne tehát a szerző szerint a három lényeges feltétel, ami ,az ökotópiai elvhez vezet. Természetesen még sok más probléma is felmerül. így pl. a regisztratura funkciók változása, melynek során alárendeltből fölérendelt regisztratura lesz /vagy fordítva/, vagy az un. archívum cancellariariter crescens. E jelenség során egyes levéltári darabok reaktiválódnak és újból növekedésnek indulnak. Ilyesmi a gazdasági vállalatok szervezeti változásaival kapcsolatban fordulhat elő. Mindezek ós hasonlók teszik tehát szükségessé uj elv létrehozását. Arra már nem vállalkozik előadásában, hogy részletes tájékoztatást adjon az ökotópiai elv mibenlétéről. Ezúttal csak az ökotópiailag kiképzett levéltártest három formáját határozza meg a következőkben: 1. Eredet ós tárgyi hovatartozás teljesen fedik egymást. /Brenneke szerint ez az ideális levéltár/ 2. A proveniencia és az ökotópia közti koincidencia csak részleges; 3. A strukturális elv a tárgyi hovatartozás. Üzemi levéltárak esetében ez a leggyakoribb. Végezetül nagyon röviden szól még az ökotópiai elv gyakorlati alkalmazásáról azzal a végkövetkeztetéssel, hogy a megfelelő rendezési elv megtalálásáig, a végleges megoldásig még nagyon hosszú az tit. Schneider Miklós *
