Levéltári Szemle, 12. (1962)
Levéltári Szemle, 12. (1962) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Sárközi Zoltán: Megjegyzések az ökotópiai rendezési elv alkalmazásának kérdéséhez / 46–50. o.
- 49 szerződés és Jelentés, ami a központi fond anyagában is szerepelhetne, de az ökotópiai elv alkalmazása sa jobb áttekinthetőség miatt onnan kiemeltetett. Ezután az 1928-ban beolvadt Sopronvidéki Kőszénbánya Rt. tulajdonának, a BrennberfibányajLJe2ej^elynek az iratai következnek. Egyrészük, éspedig a budapesti igazgatósággal folytatott belső levelezés világosan ide tartozik. Ezenkívül azonban ide gyűjtöttem össze a Brennbergbányára vonatkozó s a rendezés folyamán szembetűnően elkülönithető minden feljegyzést, tervezetet, jegyzőkönyvet, okiratot,szerződést ós jelentést, sőt adóügyi iratot is. így a kutatók 1928 után is egy helyen "találnak meg minden Brennbergbányára vonatkozó iratot. Mivel azonban Brennbergbányának 1928 után nem volt Önálló pénzügyi jogköre, ezeket az iratokat együttesen nem tekinthetjük jogilag "mellék", vagy "alfondnak", hanem csupán csak állagnak . •! Tehát: 7./ Brennbergbánya Igazgatósága iratai, /1925-1950/. Következnek a tállyai kőbányatelep iratai. Az 1927-ben megalakult Tállyai Kőbánya Rt. ugyan jogilag önálló vállalatként indult, azonban keletkezése pillanatában bérbeadta az Ürikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt.-nek összes termelő-üzemeit. Innen kezdve nem is volt más célja, mint a bérlő kiszolgálása. Iratait tehát jogilag "mellék" vagy "alfond"-nak is tekinthetjük, a valóságban azonban inkább csak állagnak* Itt is összegyűjtöttem megközelitőleg az összes, kizárólag a tállyai telepre vonatkozó iratokat. Tehát: 8./ Tállyai Kőbánya Rt. iratai, /1927-1951A Érdekes módon keletkeztek a nagyb án y ai telephely iratai. A II. bécsi döntés következtében Erdély egyrésze átmenetileg Magyarországhoz került. A már emiitett "Petrogani" nevű román vállalatnak Nagybányán voltak ércbányái. Mivel ezek a bukaresti központtól elszakadtak, kénytelenek voltak Budapesten uj központi irodát nyitni. Ez az iroda az Ürikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt.-nek tulajdonképpen áttételes unoka-vállalata volt. A közvetett és közvetlen érintkezés utján sok ira- : ' ta maradt Budapesten s került át az 1945 utáni felszámoláskor az Urikány^Zsilvöl-•••;", gyi Magyar Kőszénbánya Rt. fond-komplexusába. Ezt az anyagot ismét "mellék"- ill. "alfond"-nak nevezhetjük. / Tehát: / 9./ Petrozsényi Román Kőszénbánya Rt. Bányaigazgatósága, Bp. és nagybányai telephelyének iratai, /1940-1946/. #' Végül könnyen elkülönithető állagokat alkotnak egyes, az Ürikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt. kebelén belül létrejött kirendeltségek, továbbá olyan vállalatok iratai, melyekkel az Ürikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt. hosszadalmas, bár sikertelen tárgyalásokat folytatott telephelyeik részben, vagy egészben történő átadásáról. Ilyenek: 10./ Gyöngyösoroszi Érckutatási Kirendeltség iratai, /1926-1947/../ 11./ "Una" Boszniai Szénipari Rt. iratai, /1916-1918/. 12./ A torjai szénelőfordulás és az Ilobai Szt. István Bányatársulat iratai, /1917-192V, s a Máramarosi Fémbányatársulat iratai, /1940-1943/. E bonyolult fond-komplexus természetrajzához hozzátartozik még, hogy el-* térőleg a közigazgatásban szokásos eljárástól, hivatalos ügyintézése 5 nyelven ; történt. A magyaron kivül sűrűn használták a francia és német nyelveket, elvétve a románt és a szlovákot is. Az ügyintézés nyelvi tarkaságát az okozta, hogy az ürikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt. részvényeinek egyrésze külföldi tőkések kezében volt. Ezeket a tulajdonosokat saját nyelvükön rendszeresen tájékoztatták a vállalat helyzetéről, üzleti eredményeiről. ;•.-•* .
