Levéltári Szemle, 12. (1962)
Levéltári Szemle, 12. (1962) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Sárközi Zoltán: Megjegyzések az ökotópiai rendezési elv alkalmazásának kérdéséhez / 46–50. o.
Sárközi Zoltán: MEGJEGYZÉSEK AZ ÖKOTÓPIAI RENDEZÉSI ELV ALKALMAZÁSÁNAK KÉRDÉSÉHEZ Schneider Miklós segédlevéltáros a Levéltári Szemle jelenlegi száma FIGYELŐ rovatában ismertetidr. Artúr Zechelnek a Der Archivar 1960. évi 4. számában megjelent, s a 38. német levéltáros napon elhangzott főreferátumát, mely a vállalati-üzemi iratanyag rendezésének uj módszerét mutatja be. Ellentétben Schneider Miklós megállapításával, véleményem szerint dr. Artúr Zechel levéltáros vállalkozását igenis figyelemreméltó kisérletnek kell tartanunk, annál is inkább, mert a levéltári terület e kevéssé müveit, periférikus részlegének rendezési problémáit elvi sikon jóformán még senki sem vizsgálta meg. Igazat kell adnunk a szerzőnek abban, hogy a gyakorlati levéltári munka nem nélkülözheti az elvi alapvetést. Az ismertetett cikk kiindulópontja az a közismert s a mindennapos munka során számtalanszor tapasztalt tény, hogy az általános levéltárelmélet egyes megállapításai az üzemi-vállalati jellegű, gazdasági iratanyagra sokszor nem alkalmazhatóak, így vagyunk ezzel a rendezésnél is. A legkülönbözőbb országokban, szocialista és kapitalista viszonyok közt dolgozó levéltárosok általában a két legelterjedtebb rendezési elv szerint próbálják gazdasági természetű irataikat csoportositani. Egyesek a provenienciát tartják itt is zsinórmértéknek, mások a tárgyi-tematikai, a pertinencia szerinti rendezésnek a hivei. Mi általában a vállalatok szervezeti felépítését tekintjük a rendezés "csontvázának", figyelembe véve természetesen - ott, ahol ez felfedezhető - a proveniencia szerinti sorrendet is. Tárgyi átrendezést néha a jobb áttekinthetőség kedvéért az állagokon belül hajtunk végre. Ez a rendezési elv arra törekszik tehát, G °gy e gybegyüjtse a vállalat egyes osztályain keletkezett iratokat. így a proveniencia elvhez egészen közelállónak, organikusnak nevezhető. . , A magyarországi gyakorlattal egyező módon rendezik a kapitalista korból fennmaradt üzemi-vállalati iratokat Lengyelországban is. ' Ezzel szemben a Német Szövetségi Köztársaság egyes nagyvállalatainál az iratok mesterséges, tizedes számrendszerű, tárgyi-tematikai; elrendezése honosodott meg. ' Ennek a rendezési elvnek azonban ott is van számottevő ellenzéke.^' Mindezek ismeretében helyesnek kell tartanunk Zechelnek azt a állítását, hogy a hatósági iratanyagnál széles körben alkalmazható proveníencia elvet a vállalati iratok sokrétűsége, bonyolult alá- és felérendeltsége megtöri. A gazdasági levéltárakban sokszor találkozunk olyan nagyobb egységekkel, valóságos fondkomplexusokkal, melyek organikusan összetartozó központi, valamint alá- és mellérendelt fondókból állanak. Ezek valóságos kristályos képződményt alkotnak. Ilyen természetű iratanyag ott keletkezik, ahol egy központilag irányított vállalatnak több leány-, sőt unokavállalata, telephelye, stb-je van, s ahol a tulajdonviszonyok, és a •*•/ Anna Rynkowska: Az üzemi levéltári iratok rendezésének kérdése. A Levéltári Hiradó 19$4.évf. 1-2.számában megjelent ismertetés az Archeion 1954. évfolyamában közölt cikkről. 2// Sárközi Zoltán: Gazdasági Lev'ltári problémák a kettéosztott Neme tors zágban. Levéltári Hiradó 1957.évf! 1-2.8 :. /Der.Hedwig Behreiis: Von der praktischen Werksarchivarbeit cimü, a der Archivar 1956. évi 4. füzetében megjelent tanulmányának ismertetése./ 5/ Sárközi Zoltán: Gazdasági irattári tervek ós gazdasági irattárosképzés a Német Szövetségi Köztársaságban.Levéltári Hiradó 1957.évf. 3-r4.sz. (gr.Joachim Studtmannak a regisztratura-elv védelmében irott s a Der Archivar 1957.évi 2.füzetében megjelent bíráló cikkének ismertetése./
