Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Szinkovich Márta: Járási központi irattárak felállítása Baranya megyében / 28–45. o.

- 35 gádok száma nem volt egyforma minden járásban, hanem a községek számától függött* A sellyei járásban 12 brigádot szerveztek, mig a pécsváradiban és mohácsiban csak kilencet. A brigádba tartozó községi tanácsok, illetve titkárok száma 2-4 között változott, az iratanyagok nagyságától, illetve a községek egymástól való távolságától függően./ A mohácsi járásban egyszerre, egy-két nap eltéréssel kezdték a munkát és kb. 1 hónap leforgása alatt be is fejezték. A titkárok a selejtezés idejére minden egyéb munka alól felmentést kaptak. A járási igazgatási osztályok vezetői hathatós támogatása igen nagy előnyt jelentett a selejtezések folyamatos elvégzése szempontjából. Erre két példát hozok fel: az egyik a fekedi titkár esete, akit éppen a selejtezés időtartamára a járási mezőgazdasági osztály is igénybe akart venni a birtokkiigazitási munkálatokhoz, ő azonban az eredeti utasításhoz tartva magát, brigádtársaival együtt megjelent a brigád első munkahelyén, Szebényben és mindvégig részt vett a brigád selejtezési munkájában. A másik a borjádi titkár példája, akinek brigádja Bolyban kezdte a selejtezést. Éppen aznap a borjádi tanácsnál pénzügyi vizsgálatot inditottak, a titkár azonban folytatta az iratválogatást Bolyban.és szükség esetén - telefonon adta meg a kért felvilágosításokat a járási pénzügyi osztály kiküldöttjeinek. Mindez természetesen annak volt köszönhető, hogy az igazgatási osztályvezetők igen komolyan és felelősségteljesen foglaltak állást a selejtezésekkel kapcsolatban ós ehhez képest adták ki utasításaikat a községi tanácstitkároknak is. A titkárok, amikor nem saját községükben folyt a selejtezés, napidijat kaptak, mint bármely más kiküldetés alkalmával. A levéltár az ütemtervek elkészitésébe nem folyt bele, rábizta azt azokra az osztályvezetőkre, akik nálunk jobban ismerték a hozzájuk tartozó tanácsok helyzetét, személyi összetételét és azok esetleges egyéb elfoglaltságait. Azonban a járások beküldték hozzánk az elkészitett ütemtervet. Ennek kézhezvétele után megbeszéltük az "eligazitás" időpontját. E kissé katonás kifejezés azt jelentette, hogy a levéltár egy kiküldöttje kiment a járási székhelyre és az ott összehivott községi titkároknak értekezletet tartott.a selejtezéssel kapcsolatos elméleti és gyakorlati tudnivalókról. Az elméleti tudnivalók tulajdonképpen annak részletesebb kifejtését jelentették, amiket a rendelet és a végrehajtási utasitás 1 §-a tömören öszszefoglal. Főleg arra kivántuk itt felhivni az iratválogatásban résztvevők figyelmét,, hogy milyen fontos és felelősségteljes munkát végeznek a selejtezés során.Arra, hogy - bár az ügykörjegyzék sokoldalú segitséget nyújt a megtartandó és kiselejtezendő iratok tekintetében, - mégsem szabad mechanikusan végezniök munkájukat. Ellenkezőleg, a legnagyobb óvatossággal és körültekintéssel,járjanak el, mert az iratanyag, amely kezükbe kerül, a nemzeti kulturkincs egy része. Külön nyomatékkal hangsúlyoztuk azoknak az ügyiratoknak szem előtt tartását, amelyek helytörténeti, vagy általános történeti szempontból érdekéődésre tarhatnak számot, illetve, amelyek a község életére, fejlődésére, sajátos helyi viszonyaira nyújtanak adatokat, továbbá, amelyeket az ügykörjegyzék ugy jelöl meg, hogy "a folyamatos ügyintézéshez hosszabb ideig szükségesek". /A községi iratanyagban: szolgálati idő igazolások - SZTK ügyek - vagy ipar gyakorlásával kapcsolatos iratok./ Az eligazitás második része a gyakorlati teendőkkel foglalkozott. Az .első alkalommal /Pécsváradon/ ez is csak szóbeli közlés formájában történt meg, a későbbiekben azonban már a levéltári kiküldött gyakorlati bemutatót is tartott.Ennek előfeltétele az volt, hogy az egybegyűltek már felkészülve jöjjenek az értekezletre, otthon előre áttanulmányozzák a 1/1960 K.E. utasitást és a helyszinen gyakorolják a selejtezést, az ügykörjegyzéket forgatva és annak útmutatásait szem előtt tartva. Végül a selejtezés fizikai része, ugy is mondhatnánk, a munka mechanizmusának kialakitása sem elhanyagolható tényező itt. Tapasztalhattuk, hogy ugyan-