Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Soós Imre: A helytörténetírás szervezése a területi levéltárakban / 18–24. o.

jogos igényével nem a Tört.tud. Intézetnél, hanem annál a területi levéltáráéi jelentkezik, ahol a reá vonatkozó történeti forrásanyagot őrzik. S ha a levéltár tűnek az igénynek kellő tudományos színvonalon megfelelni nem tud, vagy nem akar, akkor nyomban bekövetkezik a levéltárnak visszaminősítése környezete részéről olyannem tudományos, hanem pusztán adminisztratív intézménnyé, mely legfeljebb a kutatókat elégiti ki, iratokat szerel, de a reá bizott kincseken csak "ül". Félő, hogy egyes területi levéltárakkal szemben környezetük részéről megmutatkozó közöny, megnemértés, kedvezőtlen magatartás, vagy ellenséges érzület ebből a forrásból fakad. A történettudománnyal több-kevesebb kapcsolatot tartó oktatási vagy tudományos intézmények máris figyelmet érdemlő intézkedéseket tettek ezen igény kielégítésére. Miközben egyes vállalkozó szellemű helytörténetirók létrehoztak néha jól, néha rosszul sikerült helytörténeti müveket, az ügyet felkarolni kivánó intézmények inkább konferenciákat tartottak. E konferenciák, ankétok, vándorgyűlések célja az volt, hogy raegtanitsák a helytörténetirás helyes művelésére azokat, akik történetírással vagy egyáltalán nem, vagy csak kivételesen foglalkoznak. A Magyar Történelmi Társulat az utóbbi években 3-4 alkalommal tartott helytörténeti vándorgyűlést, történész előadókkal és középiskolai történettanár hallgatósággal. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem /ELTE/ uj és legujabbkori történeti tanszéke középiskolai és általános iskolai tanárok részére, a Népművelési Intézet általános iskolai oktatók részére kivan rendszeresen tájékoztatást nyújtani a helytörténet módszertani kérdéseiről. Helytörténeti módszertani könyvek jelentek meg, bőségés tematikával felszerelve. Egyes pedagógiai főiskolák hallgatóik számára rendszeres stúdiummá teszik a helytörténet müvelésében való gyakorlati kiképzést. Vidéki muzeumok, megyei könyvtárak előkészitik intézményüknél helytörténész-várostörténész-'állások szervezését. A falvakban egyre-másra alakulnak falumuzeumok, helytörténeti gyűjtemények, kiállítások . E tiszteletreméltó kezdeményezések nyomában eddig mégs.em születtek meg az erőfeszitésekkel arányos eredmények. Nem is születhettek, mert a szervezők abból a téves feltevésből indultak ki, hogy a nem szakképzett érdeklődőket egy-két napos vándorgyűlésen, egyhetes honismereti-népművelési tanfolyamon, ankéton, konferencián alkalmassá tehetik a helytörténet gyakorlati müvelésére. A nem-tör+énésztegy-két előadás még nem teszi szakképzett törtészésszé. Historicus non nascitur, sed fit. Ebből a szemszögből nézve, a mai helytörténet ügye elsősorban káderkérdés. Amig ezen a munkaterületen inkább csak jószándéku, de nem szakképzett érdeklődők tevékenykednek, addig a helytörténet művelőitől tudományos szinvonalon álló müveket nem igen várhatunk, sőt súlyos eltévelyedések is előfordulhatnak. Egyes jószándéku tanácsi szervek komoly összegeket áldoztak olyan "helytörténeti" alkotások nyomdai előállitására, amelyeket megjelenésük után a bennük olvasható sületlenségek miatt ki kellett vonni a forgalomból, i tanácsok által kiadásra kerülő ilyen kéziratokat nem lektorálja senki, e téren szabad a vásár. A területi levéltárakban leggyakrabban jelentkező speciális igényű kutató a falusi pedagógus. A faluja múltjának megismerésére irányuló törekvés az ilyen kutatóban nemcsak abból a vágyból fakad, hogy önmaga tanuljon, hanem hogy másokat is tanithasson. Az általános iskolák mindkét tagozatán szerepel ugyan a honismeret, meg a magyar történelem mint előirt tantárgy, mégis az iskolai oktatás nem terjedhet ki egy-egy falu történetének részletes ismertetésére. A középiskolai oktató munkában is főleg csak mint a szemléltetés, aktualizálás hatékony eszköze alkalmazható a helytörténet. Ezzel szemben az iskolánkivüli népmüvelésben, TIT-előadásokban a falusi pedagógus a helytörténeti ismereteit már önálló előadások alakjában kivánja hasznositani. Hogy ez milyen tematika alapján és milyen formában történjék, az már inkább a pedagógusokra tartozó oktatási-módszertani kérdés. Ide a prob-