Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 2. szám - FIGYELŐ - Bélay Vilmos: Szovjet tanulmány a térképészeti források kiadásának módszeréről / 120–123. o.

- 123 Másik módszer az, amit a hadtörténeti kiadványokban szoktak alkalmazni, ho

Sy *!• a cim maximális rövidségére törekszenek. A archeográfus tehát az eredeti cimet teljesen figyelmen kivül hagyva ujat állapit meg, amely rövid, de közérthető. Ez esetben azonban nagyon kell vigyázni,nehogy önkényes, szubjektív legyen a cim. Feltétlenül tartalmaznia kell a cimnek az alábbi elemeket: a dokumentum sorszáma,' az elkészités /vagy másolás/ időpontja, a dokumentum általános földrajzi és speciális tartalmát ismertető "közvetlen cim", a szerző /másoló/ megnevezése, a dokumentum eredeti vagy másolati jellegére való utalás, a méretarány, az előállításra,színezésre, alapanyagra vonatkozó adatok, levéltári jelzet, végül a korábbi publikálásra vonatkozó adatok. A legtöbb nehézség a keletkezés időpontjának meghatározásával kapcsolatban merülhet fel. Ha nincs feltüntetve /mint ahogy a XVII-XVIII. századi térképészeti források többsége esetében nincsen/ a keletkezési év, ugy a dokumentum felhasználhatóságának szempontjából elegendő pontossággal megállapítható az az összes alkotóelemek komplex tanulmányozása alapján. Ezek az elemek: a méretarány, a matematikai alap, a projekció megválasztása, a kezdő meridián, a vonatkozási pontok, stb. Hozzájárul még ehhez a paleográfiai sajátságok /pl. a szövegek grafikájának/ tanulmányozása. Segítséget nyújthat még a fizikai földrajzi és a politikai tényezőknek /utóbbiak közt pl. közigazgatási területi határok/ és az ábrázolás technikájának /pl« egyezményes jelek, domborzat megjelölése, stb./ tanulmányozása is. Mindezek a tényezők a térképészeti forrás keletkezési ideje mellett a szerző /rajzoló/ személyének meghatározásában is segitséget nyújtanak. Az eredeti méretarány, a kicsinyítés vagy nagyítás arányának megjelölése az^rt elengedhetetlen, mert gyakran szükséges a térképeken a vonalas távolságmérés, ami a valóságos arányok ismerete nélkül lehetetlen. Elég számokban kifejezett méretarányt adni, mint a ma használatos térképek esetében szokásos. A tematikus és analitikus közleményekben a térkép cime rövidebb lehet, mert tényezőinek jórésze a tudományos tájékoztató apparátusban kerül felhasználásra. Elég tehát a dokumentum sorszámát, az összeállítás időpontját, a közvetlen cimet, a szerző személyét és a méretarányt megadni. A térképészeti publikációk tudományos-tájékoztató apparátusának elengedhetetlenül szükséges része a térképek leírása, amelyben az archeográfus minden egyes térképészeti dokumentum forrástani, valamint szövegkritika elemzését adja.A leirás ismerteti a forrás létrejöttének történetét, az összeállítás /másolás/ időpontját, pontosabbá teszi -a területi-földrajzi mutatóit, ismerteti az őrzése helyét, eredeti vagy másolat voltát, az ismeretes variánsokat, a térkép alapanyagát. Mindezek az adatok leginkább a tematikus közlésre jellemzőek, az elemző publikációk esetében inkább a tanulmány szövegóhen foglaltatnak. A cikk végezetül a következő megjegyzéseket teszi. A történeti dokumentumok kiadásának jelenleg érvényben lévő szabályzata számos olyan kérdést nem érint, amely a tartalomban ós formában rendkivül sokféle dokumentumoknak kiadásra előkészítése során felmerülhet. Ezért a szovjet archeográfia feladata, hogy kidolgozza a speciális - ezek sorában a térképészeti - anyag publikálásának szabályzatát.Az archeográfiai bizottság és a Levéltári Főigazgatóság feladata, hogy irányítsa a térképanyagok feltárását, tanulmányozását és publikálását, mert ezek a nagyon értékes történeti források még nem eléggé kerülnek a történészek munkáiban felhasználásra. A XVIII. századi unicum-jellegű térképek teljes nyilvántartását el kell készíteni ós közzé kell tenni. Végül el kell készíteni a történeti földrajzi és a történeti kartográfia kézikönyvét és be kell iktatni a Moszkvai Történeti Levéltári Főiskola tantervébe a történeti földrajz oktatását, amely évekig kötelező tantárgy volt s azután teljesen indokolatlanul törölték. Bélay Vilmos