Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 2. szám - FIGYELŐ - Bélay Vilmos: Szovjet tanulmány a térképészeti források kiadásának módszeréről / 120–123. o.

- 121 a térképek mellőzése. Több olyan, az 1950-es években közzétett tanulmányt említ a cikk, amelyben feltétlenül kellett volna térképészeti forrásanyagot is közölni, de ez elmaradt. /Pl. a Szovjetunió vaskohászatának területi elhelyezkedéséről, Dagesztán történetéről, Szibéria felfedezéséről szélé munkák/. Talán az az oka a térképészeti források publikálása mellőzésének, hogy a szerzők visszariadnak a térképek közlésének nehézségeitől. Pedig ezek a nehézségek nem leküzdhetétlenek. A térképészeti források publikálásának módszereit a szovjet archeográfia általános elvei és módszerei határozzák meg - persze a sajátságok figyelembe vételével. A történeti források egyik fajtájával van dolgunk a térképészeti források esetében, amelyre a többi dokumentumfajták törvényszerűségei és sajátságai érvényesek. Mindenfajta történeti forrásanyag, igy a térképanyag esetében is a történelmi materializmus módszerét kell alkalmazni. Ez megköveteli, hogy a tényeket öszszességükben, kölcsönhatásaiban vizsgáljuk és a forrás eredetét, osztály-beállitotságát ésmegbízhatóságát figyelembe vegyük. A közlésre kerülő térképészeti anyag kiválasztása során mérlegelni kell az anyag jelentőségét, teljességét és hitelességét. Nem hanyagolható el a forrásanyag keletkezési időpontján kivül a keletkezése körülményeinek tisztázása sem. Tisztázni kell még a forrás szerzőjének személyét is, már amennyire ez lehetséges. Feltétlenül figyelembe kell még venni a térképészeti anyag épségének fokát is. Sok nehézség forrása az, hogy a térképészeti anyagot a legtöbb levéltár, múzeum és könyvtár külön gyűjteményben őrzi és kezeli. A XVII-XVIII. századi - kéziratos - térképeken szokott lenni szöveg is, tiémagyarázó leirás. A forrás komplex jellegét figyelembe koll venni a publikálás során, csak a rajz, vagy csak a hozzátartozó szöveg tanulmányozása önmagában nem elég. Ehhez járul még az a körülmény, hogy számos régi térkép különböző fondokban és gyűjteményekben különböző másolatokban áll rendelkezésre. Az eféle forrásanyag osztályozásának és leltározásának alapelvei még nem eléggé kidolgozottak, még nem egységes a gyakorlat ezen a területen. A térképészeti források többsége szinezett. A kiadásnál nagyon fontos a szinek helyes visszaadása. Lehetőség szerint tökéletesen ugyanazon színárnyalatot kell alkalmazni, mint az eredetin látható. Ezzel kapcsolatos technikai nehézségek azonban gyakran azt eredményezik,hogy a szines reprodukció csak általános benyomást ad az eredeti térkép színeiről, de nem adja tökéletes mását annak. Igen elterjedt módszer a szines térképészeti forrásanyag fekete-fehér reprodukálása. Ez a módszer nem leszi lehetővé annak a szinvonalnak elérését, amelyet a tudomány általános fejlettségi foka, ezen belül pedig a térképészeti technika mai fejlettségi foka lehetővé tenne. A szerzők helytelenítik azokat a törekvéseket is, amelyek a szines térképek reprodukálásánál a színeket más egyezményes jelekkel, pl. rovátkolással pótolják. A térképészeti anyag eredetiségének, hitelességének elbírálása során igen nagy jelentősége van a tartalom és a külső sajátosságok elemzésének. Az eredeti, vagy másolat voltára való utalás mellett pontosan meg kell jelölni a térkép őrzési helyét Ai3zen egyazon térképnek ugyanazon levéltárban több példánya lehet különböző fondokban/ és minden korábbi publikálásának biblográfiai adatait. A publikált térképészeti források reprodukálási mődja sokféle lehet.Megkülönböztetünk nyomtatott /tipográfiai/, magasnyomásos /cinkográfiai/, mélynyomásos/rézmetszet, heliometszet, mezzo-tinta/, sima nyomású /offset, litográfia/ térképeket. Fakszimilés kiadásnál gyakran fordulnak elő hibák a metsző munkája, fotomechanikai sokszorositásnál a fotómásolat tökéletlensége folytán. A térképészeti forrásanyagnak kiadása való előkészítésében nagy szerepe