Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Varga Sándorné: A magyar levéltárak második 5 éves tervének irányelvei / 72–86. o.

- 85 módszertanát, mivel kiadványmunkánk fontos része a magyar hivataltörténet elkészitése. A forráspublikációs muuka fellendülése szükségessé teszi egy magyar forrásközlési szabályzatnak a Magyar Történelmi Társulattal karöltve történő összeállítását. e. / Levéltárirodalmunk régi adóssága egy - a legfontosabb levéltári terminus technikusokat kifejtő,, és ezáltal az egységes szóhasználatot biztositó, terminológiai kézilexikon összeállítása. A tervidőszak folyamán a kézilexikont elkészítjük. f. / Iratanyagunk mai tárolási módját felül kell vizsgálnunk és ki kell alakitanunk - figyelembe véve a szovjet tanulmányút tapasztalatait is a legmegfelelőbb tárolási formát. g. / Az 1950. évi 29. sz. levéltári törvény - melyről Szedő elvtárs beszámolójában részletesen beszélt - már keletkezésekor sem felelt meg teljesen a szocialista levéltárügy követelményeinek, azóta pedig több vonatkozásban elavult. Ezért már a tervidőszak első évében - a törvényelőkészitő módszertani bizottság segítségével - uj levéltári törvénytervezetet készitünk és azt a Minisztertanács elé terjesztjük. Az ismertetett tervjavaslat alapján azt hisszük, nem lehet kétséges, hogy a nagykiterjedésű és fokozottan tudományos igényű feladatokat sikeresen csak valamennyiünk összefogott munkájával lehetséges megoldani. Tisztában vagyunk azzal, hogy e terv sikeres végrehajtása nemcsak a levéltárak dolgozóira, hanem elsősorban ránk, a levéltárügy egész vezetésére is nagy feladatokat ró: a megfelelő munkaszervezés és irányítás igényét támasztja velünk szemben. Tudjuk, hogy a vezetés és az ellenőrzés munkájában még sok a hiányosság. Ugy véljük azonban, hogy a kölcsönös bizalom és megértés, egymás munkájának fokozott tiszteletbentartása, a kitűzött cél teljesiteni akarása sok nehézségen átségit bennünket. A levéltáros munkája, éppen a fokozottan támasztott tudományos igények növelésével, egyre inkább megszabadul attól a veszélytől, hogy automatává, vágy egyszerűen egy intellektuális gép etetőjévé legyen, A levéltáros tudományos munkás és egyre inkább azzá kell lennie, munkájában egyre jobban érvénye sülnie kell önálló tudományos Ítélőképességének és felelősségének. Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy megengedhető a fejlődés anarchikus iránya, ellenkezőleg: e fejlő-