Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 3–4. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL - Oltvai Ferenc: Néhány szó a szentesi helytörténeti szöveggyűjteményről / 181–184. o.

- 183 Elgondolkoztató az a tény, hogy á válogatók anyagukat a szentesi járás községeire és 3 városra korlátozták, tehát a levéltár jelenlegi . gyűjtőterületére, jóllehet anyaguk 1950-ig, a tanácsok alakulásáig őrizetükben van Csongrád megye központi iratárában, illetve az egykori megyei levéltárban. A területi korlátozással ebben a vonatkozásban nem értünk egyet. Mivel pedig a megye egyik járásának, a makói járásnak és Makó városnak az iratai a szegedi Állami Levéltárban vannak, a fejlődés igénye á két levéltár közös munkájának szükségessége felé mutat. A szerkesztők a 34 dokumentumból két közlést nem levéltári őrzőhelyről vettek fel. Éspedig két hirlapi cikket. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, vajon kizárólag!levéltári őrzőhelyről származó iratok felhasználása a történetté, utasban megfelelő segitséget jelent-e? A tapasztalat azt mutatja, hogy az egyéb források, (pl. korabeli irodalomforrások, krónikák, kiváló történészek müvei pl. Napóleonról, Tarle müvéből szemelvények, a szegedi nagy árvizről Mikszáthnak, mint szemtanúnak leirása) maradandó nyomokat hagynak. Ugy véljük, a jövőben az iskolai felhasználásra nyomtatásban megjelenő segédletek összeállításában kezdeményezőén kell résztvennünk, de azokban túlnyomórészt a levéltári iratok közlése iránti törekvéseinket mérsékelni kell, A tanitás a képzeletre is épit, nemcsak tárgyi ismereteket akar adni. Ennek sikeresebb előmosditására a hely története forrásainak alapos tanulmányozására van szükség és a források szeles tárgyi skálájából kell meritejii. Helyes, ha a levéltárak irataiból származó gyűjteményt állitanak össze, azonban az egyéb, főleg irodalmi lehetőségekre is gondolni kell, A szerkesztők az iratokat közreadásuk előtt a helyi pedagógusoknak is bemutatták és meghallgatták azok tanácsait és véleményét. Ez valóban követésre méltó eljárás. Ugy véljük, hogy szélesebb nyilvánosság elé kell bocsátani a helyi törtenettanitasi segédletek tervezeteit. Különösebb archivisztikai igénnyel nem íépnek fel az ilyen, jellegű gyűjtemények, azonban kivánatos lett volna az alapvető közlési módokban levéltárosokkal is megállapodni, azok véleményét a kiadás előtt kikérni. Ugyancsak • a közlési módhoz tartozik az a jogos kívánalom is, hogy a pedagógusnak meg kell könnyiteni a hely történetében való tájékozódást. Ez okból az egyes korok előtti rövid történeti megjegyzés elkerülhetetlen, amelyben