Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Padányi Gulyás Gyuláné: A levéltár a nemzetközi életben: a levéltárak és a nemzetközi jog ; nemzetközi együttműködés és a levéltárak ; a levéltárak és a nemzetközi és kormányközi szervek: R. H. Bautier referátuma a varsói Kerek Asztal Konferencián / 79–140. o.

- 134 titkársága (hallatlanul szerény eszközeivel) nem képesek arra, hogy megbirkózzanak a Tanács tagjai által fölvetett feladatokkal. "Ha a mi Tanácsunknak a kézműves korszakból az ipari korszakba kell fejlődnie - fejezi be referátumának e részét Bautier - ha az az óhaj, hogy minden fontos esetben hatékony segitséget tudjon nyújtani a hozzáfordulóknak, szükséges, hogy az LNT-t életrehivó és pártfogó nemzetközi intézmények meg is adják számára az anyagi alapokat. " A LEVÉLTÁR ÉS A NEMZETKÖZI ÉS KORMÁNYKÖZI SZERVEK Ez a kérdés a varsói Kerek Asztal Konferencia harmadik programpontjaként szerepel Bautier beszámolójában. Voltaképpen a nemzetközi és kormányközi szervek működése során létrejött iratok összességéről, e szervek levéltárairól beszél, s kifejti, hogy eddig ezzel a kérdéssel vajmi keveset foglalkoztak a szakmabeliek. Pedig a mi korszakunkban - amikor is megannyi ténykedés nemzetközi megállapodások alakját ölti s a közélet nem egy szakaszát nemzetközi vagy "nemzetekfölötti" szervek szabják meg - e történeti dokumentum anyag különösképpen becses. E levéltári anyagokat tehát ugyanolyan gonddal kell őrizni és kezelni, mint az állami levéltárakét. Az állami levéltárak dokumentumaira érvényes levéltári szabályok és módszerek azonban korántsem alkalmasak arra, hogy a nemzetközi szervek iratai esetében is változtatás nélkül érvényesítsük azokat. Mig valamely közigazgatási szerv irattára - ha már az iratokra a mindennapos ügyvitel igényt nem tart - valamely állami levéltárba bekerül, történeti anyagként, addig a nemzetközi szerv irattára egyszerre tölti be az ügyviteli és a történeti szerepet: az értekezletek, bizottságok, közgyűlések iratait napról-napra mutatózva, gyűjtve, állandó készenlétben tartva kell kezelni, ugyanakkor azonban ez az anyag egyszersmind az illető szerv történeti levéltárát is képezi. Vigyázni l^ell azonban arra, hogy az ügyviteli érdek, a tüstént való felhasználás szempontja el ne nyomja a történeti szempontokat. Ha egy-egy ügynökség, bizottság megszűnik, az a mód, ahogyan az illető szerv e megszűnt fiókintézmények stb, anyagát kiselejtezi vagy felszámolja, bizony