Levéltári Szemle, 11. (1961)
Levéltári Szemle, 11. (1961) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Padányi Gulyás Gyuláné: A levéltár a nemzetközi életben: a levéltárak és a nemzetközi jog ; nemzetközi együttműködés és a levéltárak ; a levéltárak és a nemzetközi és kormányközi szervek: R. H. Bautier referátuma a varsói Kerek Asztal Konferencián / 79–140. o.
- 125 r den bizonnyal Marokkó lesz köztük az első. A "mozgó szolgálatot" Francisco Sevillano Colom, a Barcelonai Aragon Levéltár egykori titkára vezeti. Minden egyes országban, otttartózkodásuk végén, a mikrofilmezett dokumentumokról lista készül, amelyet sokszorosított formában szétküldenek. A Pánamerikai Intézet levéltári bizottsága azt tervezi, hogy ezeket a jegyzékeket kötetben egyesitve kiadja. A mikrofilm ez és i munkálatokkal párhuzamosan, Sevillano a helybeli levéltári személyzet részére mikrofilmezési, paleográfiai, levéltári stb. tanfolyamokat tart. A "mozgó szolgálat" ugyancsak az UNESCO költségére, valamem^ nyi mikrofilmről másolatot készit s ezt letétbehelyezi a Pánamerikai földrajzi és történeti Intézet (Mexikó) történeti bizottságánál. Ott az anyag kutatható, s intézmények és kutatók igen jutányos áron másolatokat is kaphatnak belőlük. B. Államközi technikai segítség. Ami a levéltári anyagot illeti, néhány év óta mind jobban és jobban kifejlődött az államok együttműködése e téren is. Gyakorlatilag ez például megnyilvánult abban a segítségben, melyet Jugoszlávia nyújtott Magyarországnak az 1956-os események után: az Országos Levéltár épülete és iratanyagának egy része súlyosan megrongálódott, s ekkor a ju~ goszláv levéltáraktól lamináló berendezést és nyersanyagot, az NDKtol és Olaszországtól pedig mikrofilm-anyagot kapott. Nagybritannia - ugy látszik - nem igyekszik különösebb technikai segítséget nyújtani más országoknak, Svédország ellenben arról számol be, hogy a tapasztalatcserét rendkívül fontosnak tartja s hogy az ifjú államokkal való nemzetközi együttműködés az UNESCO egyik elsődleges feladatául tekintendő; javasolja, hogy erre szervezzenek az UNESCO kebelében külön szakosztályt. Az NSZK levéltárai is kiemelik az együttmunkálkodás jelentőségét, s közlik, hogy saját tapasztalataikat szívesen bocsátják külföldi intézmények rendelkezésére. Ez az együttműködés a legváltozatosabb formákban jelentkezhet. Többnyire a levéltári szabályok, rendezési, leltározási módszerek, épületek, technikai berendezések, restauráló- és mikrofilm laboratóriumok iránt érdeklődnek a levéltárak, s ilyen jellegű kérdéseket intéz-