Levéltári Szemle, 11. (1961)
Levéltári Szemle, 11. (1961) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Padányi Gulyás Gyuláné: A levéltár a nemzetközi életben: a levéltárak és a nemzetközi jog ; nemzetközi együttműködés és a levéltárak ; a levéltárak és a nemzetközi és kormányközi szervek: R. H. Bautier referátuma a varsói Kerek Asztal Konferencián / 79–140. o.
'- 112 mint néhány magánszemély iratanyagát a Felszabadulás alkalmából foglalták le, azóta az őrzési idő lejártával, selejtezték( az Archives Natiónales megbízottjának ellenőrzésével). A megőrzésre szánt iratokat besorolták az Archives Nationalés gazdasági levéltári sorozatába c Lengyelországban, Csehszlovákiában, valamint Jugoszláviában, s ugy látszik Törökországban is, a lefoglalt német vállalati levéltárakat természetesen az állami levéltárak egyéb fondjai közé sorolták be. Az Egyesült Államokban különösen fontos problémát okoznak a lefoglalt levéltárak, tömegükre való tekintettel. Egy 1917 évi Kongreszszusi határozat értelmében a két világháború alatt számos ellenséges vállalatot foglalták le. Az Így elkobzott iratok mennyisége több mint 1400 köbméter: (50o 000 köbláb, ) 1921-ben kongresszusi határozat, valamint az augusztus 25-én kelt Berlini szerződés I. cikkelye az USA kormányának birtokába adja a német és osztrák-magyar állampolgárok vagyonát. Később 1930-1934 között többrendbéli határozat intézkedik egyes esetekben a vagyontárgyak visszaszolgáltatásáról: igen kevés iratról esik azonban szó, A második világháború után, 1947-ben elhatározzák az olasz vagyontárgyak visszaadását: a levéltárakat valóban vissza is szolgáltatták, A gazdátlannak nyilvánított anyagot az "Idegen javak hivatala" megsemmisítette. Ami á japán és német javakat illeti, noha 1948-ban határozatot hoztak arra nézve, hogy a saját hazájukban politikai vagy faji üldözést szenvedettek vagyonát vissza kell szolgáltatnJL, e téren igen kevés történt. Nagyjában az történt a lefoglalt ellenséges iratanyaggal, amit az állami szervek gyakorlati eljárási módozatai eloirtak; egy részüket a Federal Records Centers őrzi az USA főlevéltárosa felügyeleti jogköre alatt. Mint összefoglaló szavaiban Bautier leszögezi: a kép nem teljes, hiszen a kérdőivekre beérkezett válaszok sem tették ezt lehetővé. Mint a Kerek Asztal Konferencia vitaanyaga, mint kiindulópont, azonban hasznos lehet. Remélhetőleg, az érdekelt államok a jövőben még részletesebb tájékoztatásokkal, felvilágosítás okkal fognak hozzájárulni ahhoz, hogy a levéltárak és a nemzetközi jog kérdéskomplexusa alapo^ sabban kidolgozható legyen.
