Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Padányi Gulyás Gyuláné: A levéltár a nemzetközi életben: a levéltárak és a nemzetközi jog ; nemzetközi együttműködés és a levéltárak ; a levéltárak és a nemzetközi és kormányközi szervek: R. H. Bautier referátuma a varsói Kerek Asztal Konferencián / 79–140. o.

- 86 1841. óta e kifejezéssel már a hivatalos szövegekben is találkoztunk. " A levéltárosokkal szemben azonban a történészek gyakorta a pertinencia elv mellett kardoskodnak, mert emez jobban kedvez a kutatásnak. A XIX. század közepetáján a nemzetközi jog a levéltár kérdésében is uj meg uj arculatot ölt, s a határkiigazitások, határváltozások a jogászt és a levéltárost mind ujabb problémák elé állitják. Manapság ugyan már nagymértékben megkönnyiti a levéltári jogvitákat a technika fejlődése (fényképmásolat, mikrofilm, stb, ), s hozzásegiti ugyan a megoldáshoz, hiszen ma már nincs szükség arra, mint a múltban, hogy a tárgyalások néha századokon át húzódjanak. A kölcsönös dokumentumcsere, s végszükségben a Nemzetközi Levéltári Tanács különleges bizottságának szakvéleménye is megoldáshoz segitheti a jogvitákat. Ami a területi annexiókat illeti, világszerte az a gyakorlat, hogy a területet elcsatoló állam átveszi a régi állam jogait, kötelezettségeit. A régi állam viszont - a területekkel egyidőben, vagy záros határidon (egy hónaptól egy évig terjedő időhatár szokásos) belül - átengedi az utódállamnak mindazokat a levéltári fondókat, amelyek birtokjoga védelmét biztositják, kötelezettségeit rögzitik, valamint azokat az ügyviteli iratokat, amelyek az illető országrész közigazgatását s az ottani lakosság érdekeit biztositják. A területi levéltárak esetében felmerülhet az a probléma, hogy az átengedett országrész levéltárában nagyobb kiterjedésű területre vonatkozó anyagok is vannak, mint amely terület elcsatolásra kerül. A fondok együvétartozása elvét a végsőkig tiszteletbentartva, ilyen esetekben csak a régi állam területén maradó - s a levéltári anyagáról lemondani kényszerült - lakosság mindennapi élete, érdekei szemppntjából legszükségesebb iratoknak a fondokból való kihasitására kerülhet sor. Az efféle tárgyalások zökkenésmentes lebonyoli- . tását is nagyban megkönnyiti a mikrofilm és fotókópia lehetősége. Ami a központi levéltárak anyagának az átengedett területekre vonatkozó iratait illeti: ezek csak a legvégső szükségben emelhetők ki a fondokból, hogy az uj, annektáló állam birtokába kerüljenek. íme, elérkeztünk a múlt századokban már annyiszor emlegetett "területi illetékesség" kérdéséhez. Napjainkban az általános joggyakorlat szerint a területtel együtt az uj tulajdonos birtokába kerülnek a központi levéltárak anyagából is a köz-