Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 2. szám - FIGYELŐ - Padányi Gulyás Gyuláné: A francia levéltárak és a kutatók / 230–237. o.

- 234 A modern anyagban való kutatást - mint ezt például Normandiában is megállapítják - a megfelelő segédletek hiánya korlátozza, pedig a rendezetlen limbusanyagoktól fontos felfedezéseket lehetne várni. A délnyugati levéltárosok ülésének egyik felszólalója szerint helyes volna a rendezések ütemét a kutatási igényekhez szabni, ha ez egyáltalán megoldható kérdés! A délnyugati levéltárosülésen is megállapítják, hogy az uj- és legujabbkori anyagok rendezetlen és nehezen feltárható állapota sok kutatót visszariaszt. Rátérve a kutatók tájékoztatásának problémájára, mindenütt kiemelik a levéltári útmutatók fontosságát, azonban hangsúlyozzák, hogy a kutatókkal való személyes kapcsolatot semmi sem pótolhatja. A középnyugati területek levéltáraiban ugy látják, hogy egyes sokatkutatott sorozatok rendezése során maguk a levéltárosok is önkéntadódó feladatnak tekintik az illető anyag leltárba foglalását. Leltárak és repertóriumok kiadása a távollakó, otthonukban kutatók munkájának megkönnyítését is nagymértékben szolgálja. Egyébként - mint ezt ugyanezen a területi ülésen leszögezték - a szóbeli felvilágosítások sok idót rabolnak el a levéltárostól: szükség van minden levéltárban lehetőségig teljes útmutató kiadására, amely kielégítő pontossággal tájékoztat az illető levéltár anyagáról, s ami még fontosabb, hiányairól! A központi terület levéltárosai szerint a kiadásra került levéltári kalauzok vagy a levéltár használatába vezetik be, vagy pedig helytörténeti alapismeretekkel látják el az olvasót, Egyes felszólalók szerint ideális volna az a levéltári útmutató, amely valamennyi sorozat történetével is megismertetne. Ugyanitt megvitatják azt a kérdést is: szükséges-e, hogy a levéltárosok paleográfiai tanfolyamokat tartsanak pl. a városháza anyakönyvi tisztviselői számára, éspedig a XVII-XVIII. század írásbeliségére korlátozva. Ugy vélik, hogy az ilyen tanfolyamok szervezése súlyos terhet ró a levéltárosokra, hiszen őket amúgy is akadályozza legfontosabb feladataik teljesítésében a sok ügyviteli munka. Helyesebbnek tartják, ha a levéltáros szövegolvasási órák adása helyett inkább alkalmankint segít a kutatónak egy-egy nehezebb szöveg kibetüzésében.