Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Hozzászólások / 86–120. o.

- 105 azért, mert - nem akarok ennek részleteire kitérni - nem minden "numerikus" rendszerű fondot tudunk tárgyilag átrendezni. Másodszor: ha a tárgyi átrendezést végrehajtjuk is, valamilyen segédletre - legalább az uj tárgyi csoportokat rögzitő repertóriumra - akkor is szükség van. Van azonban még egy harmadik körülmény is. mely ugyancsak azt eredményezi, hogy pusztán tárgyi átrendezéssel nem biztosithatjuk az iratanyag jobb felhasználhatóságát. Való igaz, hogy rendezés és segédletkészítés szorosan összefügg, hogy segitik - de teljesen nem pótolják egymást. A rendezés már csak azért sem helyettesitheti a segédletkészítést, mert a segédlet éknek több fajtája van. Tul :_. ugyanis azon a^megkülönböztetésen, hogy vannak egyfelől ügyviteli és irattári, mésfelől levéltári segédletek, adódik egy másik megkülönböztetés is, mely az előbbit keresztezi. Eszerint a segédleteknek ugyancsak két nagy csoportja van: az^egyik egy-egy fondhoz, vagy fondrészhez (állaghoz, sorozathoz) szolgál (az ügyviteli és az irattári segédletek legnagyobbrészt ilyenek, de a levéltári segédletek között is akad ebbe a csoportba tartozó), a másik - ahova túlnyomórészt levéltári segédleteket sorolhatunk - a fondok egész csoportjához, levéltárakhoz, sőt levéltári intézmények iratanyagához készül egységesen. Most már nyilvánvaló, hogy a tárgyi átrendezés csakis az egy-egy fondhoz, fondrészhez szolgáló segédletek dolgában adhat könnyebbséget. Abból a feladatból azonban nem vesz el semmit,hogy foncícsöpörtök, levéltárak, levéltári intézmények iratanyagához átfogó jellegű segédleteket készitünk. Azaz - s az eddig mondottakkal erre a következtetésre akartam jutni - levéltári segédletekre ezután is szükségünk lesz, sőt ezek készitése fontos feladatként áll előttünk. Itt szeretaékt egy dologra rámutatni, ami ma több felszólalásban elhomályosodott egy kissé. Sok szó esett itt a levéltárak tudományos intézményjellegéről, s ezzel: kapcsolatban a kiadványmunka kérdése került előtérbe. Nem térek most ki arra, hogy a levéltári munka tudományos jellegét nem csupán a kiadványmunka adja; ez a helyes felfogás az ötéves tervről szóló előterjesztésben is megnyilatkozott. Egy dologra azonban ezzel kapcsolatban utalnom kell. Egyes hozzászólásokból olyan benyomást szerezhetett a hallgató, mintha bármelyik levéltárban mindjárt a kiadvány munkával lehetne kezdeni, mintka a kiadványok készitéséhez helyesen hozzá lehetne fogni anélkül, hogy a levéltári munka megelőző fokain végigmentünk volna. Hadd