Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Hozzászólások / 86–120. o.

- 104 vendetesnek tartom, hogy a következő öt esztendőben a segédletkészítésnek jelentós szerep jut. Magyarországon ennek a kérdésnek különleges fontosságot ad, hogy az iratanyag uralkodó rendszere nem tárgyi alapon épüli fel, hanem iktatószámos, alapszámos, sorszámos stb., amit mondani szoktuk: numerikus. Ez annyit jelent, hogy a levéltári anyag rendszerében, összetételében, felépítésében közvetlenül vajmi kevés tájékoztatást ad a kutatónak, aki valamilyen tárgyra vonatkozólag keres az iratokban. Éz a körülmény fokozottan szükségessé teszi, hogy segédletekkel hidaljuk át az iratok rendszere és a felhasználás között tátongó távolságot. Itt azonban mindjárt adódik egy ellenvetés. Itt a kongresszuson is szó volt arról, hogy a "numerikus" rendszerű iratanyag tárgyi átrendezésére kell törekednünk. Magam is hive vagyok a tárgyi csoportosításnak, annyira, hogy sürgős és fontos feladatnak tartom, mint már többször hangoztattam, hogy már az irattárak részére tárgyi rendszert dolgozzunk ki. Annak persze, hogy az egyes szervek irattárai anyagukat jól használható tárgyi rendszerben s főképp megfelelően kezeljék, nélkülözhetetlen előfeltételei vannak, igy mindenekelőtt az, hogy az irattárosok képzettebbek legyenek és munkájukhoz megkapják a szükséges anyagi és erkölcsi megbecsülést. Sokat lehetne erről beszélni; ha csak arra utalok ismét, hogy a levéltárosok megbecsülésében is sok a hiány, elgondolható, mennyi itt a tennivaló az irattárosok viszonylatában. De visszatérve a tárgyi átrendezés kérdésére, ismétlem: a követelmény elvileg helyes. A hiba éppen ott van, hogy eddig csak beszéltünk, sokat is beszéltünk a dologról, de igazáhan még nem igen nyúltunk hozzá. A szóbanforgó ötéves terv ezen a téren is továbbmegy egy lépéssel: a rendezési feladatok közé tárgyi átrendezést is beiktat. Magam is élni kivánok ezzel a lehetőséggel, s már következő évitör\embe beveszem egy kisebb fond tárgyi átrendezését; ugy hiszem, nem lesz érdektelen levonni a munka során adódó tapasztalatokat. De vajon a tárgyi átrendezés egymagában elegendő-e ahhoz, hogy az iratanyag rendszere és a kutatás részérói jelentkező tárgyi igény közti szakadékot áthidalja? Aki azt hiszi, hogy a "numerikus" rendszerű iratanyag tárgyi átrendezése a kérdést teljességgel megoldja, s ezek után segédletekre szükség már nincsen - véleményem szerint téved. Téved először is