Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Hozzászólások / 86–120. o.

azokról a kérdésekről, hogy mik a problémáik, mik a panaszaik és hogy mennyire indokolt ez a kérésük. Mutatja az előző felszólalások egyike is, hogy maga a levéltári dolgozó is alig tud különbséget tenni a levéltári őr és a múzeumi teremőr között. Szerintem is nagyon indokolt volna ezt a kérdést rendezni. A másik kérdés, amivel szeretnék foglalkozni: elég sok szó esett itt a középkádereky felsőkáderek helyzetéről és szó volt arról is, hogy a középkáderekkel hogy lehet mentesiteni a felsőbb káderek munkáját gazdaságosan,, de nem volt szó a legalsóbb kádereinkről. Ezt azért merem most itt felhozni, azt hiszem, soha ilyen alkalmam nem lesz, amikor a minisztériumból az illetékes referens itt van, szeretném vázolni azt, amit talán a mi vezetőink nem tudnak, nem magyaráztak meg a felsőbb szerveknek, például mi a levéltárakban az alsóbb káderek helyzete. En emlékszem arra, amikor én a levéltárba jöttem, az Országos Levéltárnak volt 13 altisztje, ebből a takarításban reggelenként 12 résztvett, volt két takaritóasszony, aki egész nap végzettttakaritást és volt két napszámosunk, akik szintén a takarítás és egyéb munkákban résztvettek. Ma a levéltárban, amikor háromszoros a létszám, de ha túlzok, duplája, ma van három takaritóasszony, van két ember, akik reggel ezeknek segítenek takarítani és ezenkívül hivatalsegédi beosztású egy van, aki a takarításnál résztvesz. Tehát dupla létszám, sokkal piszkosabb anyag és mi tudjuk azt, hogy régen hogyan került be egy levéltár, rendesen jobb állapotban volt, mint ma, tehát a levéltár rettenetesen piszkos. Erre talán legjobb példa, amikor a sztálinvárosi vasmüveket voltunk meglátogatni, az első hely, ahová bementünk, a kovácsműhely volt, épp szerencsém volt Ember Győző, főigazgató kartás mellett állni, mikor beléptünk, akinek az arcán látszott a meglepetés és olvastam a gondolatát, hogy nini, ez a kovácsműhely sokkal tisztább, mint a mi levéltári szobánk. Tehát ezen is segíteni kell. Azon kell lenni, hogy emeljük a takarítószemélyzetet, erre uj státust kell beállítani. Teljesen helytelen az az állapot, hogy az emberek szinte u

bokáig járjanak" a szemétben és hogy egy-egy levéltári dolgozó, legyen az tudományos vagy levéltári őr, kénytelen legyen időnként maga a raktárban vagy a szobában söpörnir A másik kérdés, ami a levéltári anyag védelmével kapcsolatos, most útközben vetődött fel bennem: a könyvkötészet létszámának emelése. Hogy