Levéltári Híradó, 10. (1960)
Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Levéltárak és irattárak viszonyának kérdése a holland szakirodalomban / 178–186. o.
levéltári kézikönyv, a Handleiding is, melynek nagy szakmai tekintélye érthető módon éveken át e ponton is befolyásolta és befolyásolja ma is a levéltárosok gondolkozását. Különösen megfigyelhető ez Hollandiában, melynek levéltárosai - mint azt folyóiratunk e számának más helyén is láthatjuk ma is oly határozottan ragaszkodnak a Handleiding vHághirüvé vált tanításaihoz. Éppen ezért különösen érdekes lehet számunkra, ha azokról a mozgalmakról hallunk, melyek a holland levéltárosok körében is megindultai:, s melyeknek céUa az iratképzés levéltári felügyeletének intézményes biztosítása. Különös érdeket ad ennek a mozgalomnak az a körülmény, hogy a vita alapja Jórészt itt is a Handleiding, annak magyarázata. Jeleként annak, hogy az iratanyag és a vele kapcsolatos munkák oszthatatlan voltát (melynek végső következtetéseit csak az egységes állami levéltári fond elve vonja le) még ott is érzik, ahol azt kimondani még nem akarják. A holland levéltári szakirodalomban a probléma annak a kérdésnek formájában merül fel: hogy a levéltárosoknak legyen-e döntő beleszólásuk az iratképző szervek.- ideértve az állami, községi, üzemi, egyesületi stb. adminisztrációt egyaránt - irattárainak mikénti rendezésébe, vagy a levéltárosok csak attól az időponttól kezdve törődjenek az iratokkal, amikor azok már a központi levéltárakba bekerültek. A kérdés körüli vitát a levéltárosok egyesülete elnökének, Dr. Panhuysen G. V.A.-nak az a határozati javaslata indította el. melyet nevezett egyesület közgyűlése elé terjesztett, s amely a Nederlands Archievenbled (NAB) -1955-56. 22-28. oldalain olvasható. Panhuysen Javaslatának előterjesztő részét i-%. pontba, a követkéz teleseket pedig az HU. pontba fjoglaUa össze. ii Annak a kérdésnek megválaszolásánál, hogy meddig terjedjen a levéltárosok felelőssége a modern levőitárak-irattárak irányában, a levéltárak kialakulásából kell kiindulni. Ezrével vannak Hollandiában kormányszervek, üzemek, vállalatok, szervezetek és testületek, melyeknek élő irattára van. Mivel ezek az irattárak az illető szervek sajátos igényelt vannak hivatva kielégíteni, Így rendszerük egymástól természetesen nagyon is eltérő. Az irattár kezelőjének, az Irattárak különféle rendezési módjainak ismeretében magának kell felelősséggel eldöntenie, hogy az ő adminisztrációja által támasztott igényeket melyik irattári rendszer tudja leginkább kielégíteni. A feltétel persze az, hogy az ilyen irattárosnak alapos speciális kiképzésben kel) részesülnie e téren. 2. Amikor a levéltáros átveszi az irattárat, hogy a levéltári törvény alapján további őrzéséről gondoskodjék, akkor kézenfekvő, hogy tiszteletben tartja annak dinamikus időszakában, tehát élő korszakában kialakult rendjét. A levéltáros feladata, hogy ezzel a renddel alaposan megismerkedjék, az esetleg figyelmetlenség stb. következtében előállott rendetlenségeket megszüntesse. Ha az irattár még élő korszakában rövid időn beiül többféle rendszert használtak kísérletképpen, ugy a levéltárosnak már mélyebben bele kell nyúlnia a rendezésbe, hogy az anyagot használhatóvá tegye. Ha pedig az anyag rendetlen s benne rendszernek nyoma sem látszik, ugy a levéltárosnál: a Handleiding elvei alapján kell az egészet rendeznie. 3. Nem lehet azonban feladata a levéltárosnak, hogy az egyes kormányszervek, üzemek stb. irattári rendezésére előírásokat adjon. Ezt a felelősséget nem lehet reáhelyezni s ő nem is vállalhatja azt. Teljes felelősséggel ezt a feladatot csak az az irattáros láthatja el, aki ismeri a problémának minden részletét s tudja, mik náluk az igények. Hiszen ezek az igények az illető intézmény íejlődésével maguk is változnak. 4. A gyakorlat tehát arra kényszerit, hogy éles különbséget tegyünk a levéltáros és az irattáros feladat- és jogköre között. Ez a felfogás teljesen megfelel a Handleiding megfelelő paragrafusai előírásának s Fruin. mint a levéltárosok egyesületének hajdani elnöke is nyomatékosan ezt az elvet vaHotta. Ugyanezt vette alapelvül Jelentésében az egyesületnek egykori úgynevezett regisztrációs bizottsága is. hozzátéve azonban, hogy nem helyes, ha a levéltáros az irattári rendszer megválasztásánál teljesen passzív szerepre van kárhoztatva, hanem ajánlatos, hogy az uj irattári rendszer bevezetésénél az adminisztráció lépjen érintkezésbe azzal a levéltárossal is, akihez majd az irattár levéltári megőrzésre kerül. 5. Ezzel eljutottunk a levéltáros tanácsadó szerepéhez. A levéltárosnak ugyanis kötelessége törődni a gondjaira bízott levéltár minden, tehát a 49-20. századi részével is. B munkájának kap479
