Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Családi levéltárak rendezésének problémái Csehszlovákiában / 167–178. o.

lehetséges, kerülni kell ezt a megoldást. A rendezés célja az együvé tartozó számadási egysé­gek anyagának egy csoportban való megtartása a számadás szervezetének megfelelően és a szám­adási időszakon belül. Az igy kialakított egységek sohasem íognak egyetlen megszakítás nélküli sorozatot alkotni, mert a nagybirtok gazdasági tevékenységével együttjáró változások megszakításokat idéznek elő. Ha az anyag kezdeti állapota szerinti egységekbe illesztenék bele az egész anyagot, akkor a ma­gasabb szinten folyó levéltári feldolgozás és a kutatás elé gördítenének súlyos akadályokat. Hely­telen lenne pl. azokat az erdészeti anyagszámadásokat, amelyek még a közös pénzszámadások korában keletkeztek egy sorozatba illeszteni azokkal az erdészeti anyagszámadásokkal, amelyek az önálló erdészeti ág számadásainak egy részét alkotják. Igaz ugyan, hogy igy a levéltár átte­kinthetetlenebbé lesz, de ugyanez a tény emelni fogja a leltár áttekinthető voltát. Ha a számadások még az eredeti csomagokban vannak, akkor ezt a munkát viszonylag gyorsan el lehet végezni a szervezet kérdéseinek tisztázása után. De ha az eredeti csomagok szét­estek, akkor az egész rendezés legnehezebb és leghosszadalmasabb része a szervezet megállapí­tása, az eredeti összefüggések tisztázása és az anyag rendezése lesz. Nehezíti a munkát a szám­adások körül csoportosuló rengeteg kimutatás, kivonat, áttekintés és statisztikai jellegű anyag, amely szerencsétlen módon legtöbbször sehová sincs bevezetve és nem is kapcsolható az iratokhoz. En­nek az anyagnak kiválasztása sok fáradtsággal és veszödséggel Jár. A rendezésről szóló rész befejezéseként a szerző még egyszer hangsúlyozza, hogy a számadások nem rendezhetők mechanikusan, hanem azokat ugy kell feldolgozni, mini a nagybirto­kok levéltárának sajátságos, szerves egységét, amelynek rendezéséhez nenr kell kevesebb eru­dició és tapasztalat mint az iratokéhoz. «A számadások mint megbízható történeti forrásoknak rend­kívüli fontossága megköveteli, hogy a levéltári dolgozók rendezésüknek rendkívüli fontosságot szen­teljenek.* 3. Leltározás és katalogizálás A szerveset megállapításával és a rendezéssel a munka nagyját már elvégezte a levéltáros, a leltározásnál már csupán ennek a munkának kodifikálását kell elvégeznie a két főszempont: a levéltári anyag nyilvántartása és a kutatás részére adandó felvilágosítás szempontja szerint. Elsőnek a leltározás során a terminológia kérdése merül fel. Amint láttuk a számadások ál­talában két főcsoportra bonthatók ; pénzbeli és anyagszámadásokra. Ha egyszerű szervezetről van szó, amelyben csupán egy pénzbeli számadást vezetnek, akkor «Általános pénzbeli számadásról* beszélhetünk, ha a szervezet bonyolultabb, akkor «mezőgazdasági* (Wirtschaftsrenlrechnung) •Er­dészeti* (Forsírenírechnung), stb. «pénzszámadások* kifejezést alkalmazhatjuk. Az anyagszámadáso­kat ugyanilyen jelzős szerkezettel («erdészeti*, *gabona-*. stb.) anyagszámadásnak nevezhetjük, a havi elszámolásokat annak a számadásnak nevével Jelölhetjük, amelyhez tartoznak. A második kérdés a leltári egység kérdése. Nyilvánvaló, hogy itt is az iratokhoz hasonlóan az anyag szerves belső összefüggése határozza meg a leltári egységet. A leltári egység ezért az egy számadási időszakon belüli számadás lesz, annak mellékleteivel együtt. Ha technikai okok miatt a könyveket és iratokat külön-külön kellett felállítani, akkor összefüggésüket a leltárban ugy biztosítjuk a legjobban, hogy ugyanazon leltári szám alatt a) és b) betűvel Jelezzük őket. Bizonyos okokból azonos darabokból külön sorozatot alkothat a levéltáros (pl. bizonyos regísztrum-jellegü approbatiokból), ezeknél az eredeti anyaggal való összefüggést ugyanígy a), b) stb. betűkkel biz­tosithatjuk, A leltár szöveg egyébként áz Iratok leltáráéval azonos adatokat tartalmazza (leltári szám, jelzet, az egység leírása, időbeli kiterjedés, terjedelem) mennyiség). Az egység elírásán belül előbb a számadást, majd az approbatíokat a fennmaradt elszámolásokat ajánlatos tárgyalni. A leltár bevezetésében a szervezet leírása nem mellőzhető, a grafikus ábrázolás itt bemu­tatott módja elősegítheti a szöveg szemléletes megértését. A leltárt lezáró tárgymutatóban a szerző 175

Next

/
Oldalképek
Tartalom