Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Kísérletek a proveniencia elvének újabb értelmezésére / 145–162. o.

beérkezett iratot mely rendszerint kérvény volt. kiadták egy bizottságnak, melyben egyenlőszámmal voltak groningeniek és ommelandiak. Ha a bizottság titkára az ommelandi szindikus volt, ugy az iratok az ommelandi levéltárba kerültek. Néha ki lehetne emelni ezeket az iratokat az ommelandi levéltárból és át lehetne tenni a rendi levéltárba, de gyakran még csak ki sem lehet emelni, mivel más, kimondottan ommelandi iratokkal vannak összekapcsolva. Ha tehát az 54. és 55. paragrafus alapján ezeket az iratokat mégis a rendi levéltárhoz tesszük át, ugy a régi rendet zavarjuk meg, mert ezek az iratok soha sem képezték részét a rendi levéltárnak, hanem kezdettől fogva az ommelandi levéltárban voltak, ahol Formsma továbbra is meghagyná őket. Az is előfordult egyébként, hogy a groningeni polgármester készített jegyzeteket az üggyel kapcsolatban s tartotta magánál az iratokat. Ilyen esetekben azután vagy végleg elvesztek az iratok, vagy ha az illető polgármester «gyűjtő» volt, ugy levéltárába kerültek. Ha mostmár egy ilyen polgármester (levéltárát* az utódok az állami levéltárnak ajándékozzák, ugy a levéltáros az előtt a kérdés előtt áll. hogy mit tegyen az ilyen iratokkal. Szedje ki ezeket és sorolja be a rendi levéltárba, a városi levéltárba, vagy egy harmadik levéltárba? Abban az esetben, ha kimondottan hivatalos iratokról van szó, Formsma még megfontolandónak tartja ezt az eljárást, de véleménye szerint még ekkor is rossz érzés marad benne, mivel nem Járt következetesen el, hisz az ommelandi levéltárban is otthagyta az előbb emiitett hasonló iratokat Különös Jelentősége van ennek a kérdésnek a családi, házi- és uradalmi levéltárak esetében, melyekről a régi Handleiding még nem szól, de amelyekre az ujnak - mint Formsma hangsúlyozza már ki kell terjeszkednie. Az ilyen levéltárakban ugyanis nagyon gyakran találhatók közjogi akták. Groningenben a vizügyi levéltáraknál sok levéltáros gyarapította ilyen családi levéltárból származó darabokkal levéltárát, de Formsma meg van győződve felőle, hogy ez az eljárás ellentétben áll a «régi rend* elvével, mivel ezek az iratok sohasem tartoztak az ÜJető vizügyi levéltárakhoz. Egyébként Formsmannak az a tapasztalata, hogy a (régi rend*-del nem lehet tul messzire Jutni. így elmondja, hogy Oyerijssel tartomány kisebb városainak levéltáraiban úgyszólván soha sem talált régi rendszerre, de legalább azt tudta, hogy mély darab milyen levéltárhoz tartozik. Viszont a groningeni állami levéltárban még ezt sem mindig sikerült megállapítania. Oyerijssel, Noord-Brabant és Groningen tartományban szerzett tapasztalatai alapján Formsmában különben is az a meggyőződés alakult ki, hogy a provenienciaelvvel és a régi renddel az uj levéltárakban messzebbre lehet Jutni, mint a régiekben, mert mig a 49. és 20. századi levéltárakban megtalálható egy bizonyos rendszer, ez a régieknél nem található meg. A többszőr emiitett ommelandi levéltár rendezésénél egészen a 40. századig teljesen szabad keze volt, régi rend hiányában, mig 4820-tól már megkötötte kezét egy régi rendszer. Egyébként a régi levéltárak rendezésére vonatkozóan az eddig idézett paragrafusokon kívül még több más is elegendő utasítást ad a Handleidingban. Ami mostmár a provenienciaelvet Illeti, erre nézve Formsma még azt jegyzi meg, hogy ezt a fogalmat világosabban kell meghatározni. A holland «herkorastbeginse!»(=eredet-elv) a Handleidingban még elő sem fordul, hanem ott még •Provenienzprinzip»-ről van szó. Csak 4908-ban talált Muller erre megfelelő holland fordítást és adott meghatározást o fogalomról* a következőkben: (A proveniencia elve a levéltárrendezésnek az a módszere, amely szerint minden darabot ahhoz a levéltárhoz és a levéltárnak ahhoz a részéhez helyezünk, ahová amikor a levéltár még élő organizmus volt, legutoljára tartozott* (NAB 4908-9. 43. oldal). Formsma annak a nézetének kifejezésre Juttatásával zárja cikkét, hogy ezt a fogalmi meghatározást, legfeljebb nagyon csekély módosítással az uj Handleidingba is fel lehet venni. Mindenesetre Jellemzőnek tartja, hogy az elhelyezésre vonatkozó kívánalomnál Muller nem megy tovább, csak a (levéltár rész Mg. + + + Ugyanebbe a témakörbe esik Verharen cikke is a Handleiding és Brenneke szabad proveniencia elvéről (NAB 4954-55. 47 kk) . Bzt a cikket tehát ismertként tételezhetjük fel, viszont x

Ismértetve: Levéltári Hiradó 6. évf. <4956> 223-226. 1. 455