Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Kísérletek a proveniencia elvének újabb értelmezésére / 145–162. o.

létrehozd hivatal működése fejlődésének megfelelően a történettudomány szolgálata érdekében át kell alakítania a levéltárt. A szerzők ehhez rögtön hozzáteszik, hogy a legnagyobb veszedelem az önkényesen választott tematikai címszavak szerinti rendezés; a címszavak gyors ütemben elavulnak, a levéltár pedig az állandó átrendezés következtében folytonos rendetlenségben van. A levéltár rendezésének alapelve tehát a strukturális - időrendi rendszer kell* hogy legyen. N. Fomin az előbbi két szerzőnél is élesebb bírálatnak veti alá a tematikai rendszert melyet az 4932-ben megjelent karkovi kézikönyv ajánlott. Ugyanígy elveti a tartalom szerinti rendezés elvét, s ezt csak egészen kis töredékek esetében tartja megengedhetőnek. Az eredeti rend (a proveniencia szerinti rend) meghagyása helyett az «elemi rend» szerinti rendezést ajánlja. A szovjet levéltárosok 4935 előtt az eredeti rend helyreállítását restaurációnak, a tematikai rendszer szerinti rendezést rekonstrukciónak nevezték. Bgy harmadik szovjet levéltáros* Csabrov, három esetben tartotta megengedhetőnek a rekonstrukciót: 4. ha a hivatal működésének idejéből a dokumentum ok osztályozása nem volt m egállá Piükató, 2. az irattár -pusztulása esetén, 3. ha a fond különösen értékes és keresett anyagot tartalmazott és rendezése nem volt kielégítő, tekintet nélkül arra, hogy ez a rendezés még a hivatal fennállása idején, vagy a levéltári őrizet alatt keletkezett. Csabrovval szemben Knyazev óvatosabb volt és a rekonstrukciót csak abban az esetben tartotta megengedhetőnek, ha fond teljesen szétesett, s a rekonstrukció gazdaságosabb és ésszerűbb volt. Mindketten tisztában voltak a rekonstrukció hátrányával (szubjektivitás a tenjatikai címszavak megalkotásában, a hivatal keletkezése, fejlődése nem állapitható meg) és Fomin ehhez még hozzáfűzte, hogy a dokumentumok közötti belső összefüggés is elvész, ami megnehezíti az egyes dokumentumok helyes megértését. Knyazev rámutatott a rekonstrukció technikai nehézségeire Is, (egy és ugyanazon iratot több csoportba kellene beosztani). Fomin elitélte a rekonstrukciót és az • elemi rend» mellett foglalt állást. Az <elemi rend» nem az irattár helyreállítását, hanem a hivatal összetétele, fejlődése és tevékenysége szerinti összeállítást Jelentette. Ennek érdekében tisztázni kellett, hogy 4. mi volt a kérdéses hivatal, mi volt tevékenységének Jellege, célja és más intézményekhez való viszonya, 2. mi volt minden egyes osztály helye, szerepe és ügyköre, mi volt kölcsönös egymásközti kapcsolatuk* 3. el kellett érni, hogy az intézmény minden egyes része megtalálja a maga logikus helyét a fejlődés és a hivatali tevékenység történeti folyamatában. A továbbiakban Fomin nemcsak az olyan merev álláspontot Ítélte el, mint amilyen Casanováé, hanem a Schultze által hirdetett kompromisszumot is, állást foglalt a területi elvvel szemben ugyanúgy, mint a tizedes rendszer ellen. A legfontosabbnak a dokumentumok eredetét tartotta, amely nélkül a hitelesség csak kétséges lehet, s ezért hangsúlyozta, a hivataltörténet müvelésének és isin eretének szükségességét. Az «elemi rend* helyreállítását Fomin természetes osztályozásnak nevezte, ez szerinte <nem a régi (irattári) rend szerinti elhelyezésen, hanem az iroda vagy az intézmény azon termelési folyamatán alapul, amelynek terméke a levéltári anyag*. Fomin a rendezés következő Jeleit állapította meg; 4. az irodai szám, 2. indexek és levéltári útmutató, 3. a levéltári darab formája, 4. a dokumentum kronológiája, 5. az a hely, amelyre a dokumentum vonatkozik, 6. illetékesség (cimzett vagy kiállító) ,

v 7. levelező, 8. tartalom. Esek a Jelek sorrendben követik egymást. Az első kettő pl. csak akkor Jön tekintetbe, ha az eredeti rend helyreállítása a cél, a 4-Ik csak akkor, ha az irattár a hivatal osztályai szerint van felosztva és azon belül kronológiai rend szerint. + + + «H

a újra áttekintjük az 4948-^938 között eltelt két évüzed európai levéltárügyl irodalmának a proveniencia tana problematikájával foglalkozó részét - zárja le rejtegetéseit Volf - meg keli állapitanunk, hogy az elvnek ebben az időben lefolyó megszületésén kivQl ezen idő alatt alapvető változásra is sor került. Általánosan elfogadottá vált ui, a levéltári fond rendezésének alapja nem az irattárnak az az összetétele kell, hogy legyen, ahogyan azt a levéltáros megtalálja, hanem a le452 v