Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Kísérletek a proveniencia elvének újabb értelmezésére / 145–162. o.

fond teljes megoszlására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a hivatal illetékességét több uj hivatal között osztják meg, vagy ha a hivatalból egy rész önálló hivatalként kiválik. De ilyen esetben is biztosítani kell. hogy mindegyik fél hozzáférhessen a teljes iratanyaghoz. Az oszthatatlanság elvét Konarski az egyes irodák közti összefüggéssel, a hivatallal és a területtel való összefüggéssel támasztotta alá. Az irodai összefüggés fogalma alatt azt értette, hogy minden egyes dokumentum abba a fondba és a fondon belül arra a helyre való, ahol akkor volt. amikor a hivatal még élő irattárában őrizték. Ennek a fogalomnak logikus következménye ,a fond kompletisálása,. az elkerült iratanyag visszakövetelése. A cseh Novákhoz hasonlóan Konarski sem kívánta a levéltárt a kérdéses hivatal irattárára korlátozni Különbséget tett a levéltári fond és gyűjtemény között, s mig az előbbihez a kompletálás után semmiképpen sem lehet hozzátenni, addig a gyűjtemény kialakításának semmiféle határa nincs. Az irattárt is abban a rendben kell meghagyni, amilyenben a hivatal tette, s még a különböző extravaganciákat is meg kell hagyni. A széthullott vagy mesterséges rendezés folyamán szétszórt íondókat a levéltárosnak helyre kell állítani, de csak abban az esetben, ha ezzel a fond hozzáférhetőségét fokozza, mert öncélú levéltár nincs. A rendezés során elnézésből keletkezett hibákat a levéltáros mindig helyreigazíthatja, mert nyilván ugy tett volna az irattáros is, ha észreveszi azokat. 7, Szovjetunió A proveniencia elvét az orosz levéltárosok már az első világháború előtt ismerték és elismerték. A forradalom után a szovjet levéltárügy előbb természetes elvként fogadta el, majd bizonyos mértékben tisztázta és pontosabban határozta meg a tant és a vele kapcsolatos kérdéseket, te kellett győzni azokat a hangokat, amelyek a tematikái rendezéshez akartak visszatérni (Karkovi iskola). Ezeket a törekvéseket 1935-ben végképp meghiúsították, s a szovjet levéltárügy újra megkezdhette a proveniencia tanához, előfeltételeihez és szükségleteihez való viszonyának megvitatását. Az «Archivnoje gyeio» 1937. évfolyamában erről a kérdésről két tanulmány jelent meg: J. Nazin - Z. Dobrova és N. Fomin tanulmánya. Nazin és Dobrova Ismertették az Októberi Forradalom utáni szovjet levéltári véleményeket és arra a megállapításra Jutottak, hogy egyetlen levéltáros sem tette fel a kérdést: mi a proveniencia tanának alapja és mi rogadható el belőle a szovjet levéltárügy számára, A proveniencia tanának anyaországául a szerzők Németországot Jelölték meg és megállapították, hogy a nézetek azonossága ellenére is ellentét áll fenn azok közt, akik szerint a fond rendszerén változtatni nem szabad (pl. Casanova) és azok közt. akik szerint a fondon Javítások eszközölhetők (pl. Schultze). Ezzel kapcsolatban a szerzők arra az eredményre jutnak, hogy a proveniencia tanát három veszély fenyegeti: az elmélet és gyakorlat elszakadása egymástól, a dokumentumok és az irodai szervezet fetisizálása és az, hogy a levéltáros a fond struktúrájának passzív követésére van ítélve, A fondok történetileg kialakult előfeltételek között jönnek létre, melyek a fondra három irányban hatnak: 1. az őrzési egységen belül az egyes dokumentumok egyenlőtlen formálásában, 2. a rondon belül egyenetlen rendezésben/, 3. a fond struktúrája és a fondot létrehozó szerv vagy személy alapvető politikai funkciója közti összhang hiányában. «Nézetünk szerint - hangsúlyozzák - másként kell eljárni: meg kell állapítani a hivatal funkcióját és struktúráját és ebből a megállapításból kiindulva kell a fondot rendezni-, az iratok addigi elhelyezése másodrendű.* Az iratokat tehát nem kell minden esetben abban a rendben meghagyni, amelyben az irattárakban voltak, A felsorolt példából megállapítható, hogy a 19, század második felében az orosz hivatalokban nem volt szerves (a . hivatal szervezetének megfelelő) irattári rendszer, hanem az iratokat kronológiai sorrendben helyezték el vagy önkényes tárgyi csoportok szerint, s ezért a szovjet levéltáros nem egyszer olyan irattári rendszerrel állt szemben, amely nem állt összhangban az irattári létrehozó szerv felépítésével. «Ebből kifolyólag a szovjet levéltáros nem fogadhatja el a proveniencia tanát mindig vezérfonalként*, hanem a hivatal történeti feltételek közt kialakult struktúrája szerint és a levéltárt 161