Levéltári Híradó, 10. (1960)
Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Kísérletek a proveniencia elvének újabb értelmezésére / 145–162. o.
b) hasonló esetet hoz (el a magdeburgi Kultusarchivból, ahol kis plébánia-levéltárakat (tulajdonképpen csak könyveket) rendeztek mesterségesen. III. A helyi proveniencia. A hivatalok irattáraiban található régebbi hivatalok iratanyaga csak abban az esetben választható szét, ha ez teljesen mechanikusan végrehajtható, egyébként az iratokat az utolsó hivatal elöiratainak kell tekinteni. Ilyenkor a rekonstrukció csak a repertóriumokban Jelezhető. IV. A központi hivatalok irattárának oszthatatlansága. A régi német territóriumok szétválasztásával ós az országhatárok változásával kap solatban Schultze leszögezi, hogy csak az átcsatolt területen lévő hivatalok irattárai adhatók át, de regisztraturákat nem szabad megbontani. Bbből a szempontból Schultze és Kaiser 3 évvel korábban az Archivalische z eitschriftben megjelent véleménye közt eltérés van. K a íser az irattár szervezetét tekintette irányadónak abban az esetben, ha az irattár és a hivatal szervezete nem volt összhangban egymással. A Schultze féle felfogás rámutat arra is, - emeli ki Volf - hogy a második világháború alatt Brenneke által hirdetett J un.«sz.abad.provfrniencia>-nem volt uj találmány, A svédek proveniencia ellenes magatartásával kapcsolatban Vinter mutatott rá a Max Bar német levéltáros által a szétesett levéltári anyag-rendesése során alkalmazott rendszerre. Tulajdonképpen nem tudományos rendszerről, hanem kényszerűségből alkalmazott technikáról van itt szó. Bar ui. az ömlesztett anyag tanulmányozása után a hivatalok és az anyag ismeretében bizonyos cimszavakból keretet alkotott és az egyes dossziékat megszámozta (abban a sorrendben, ahogyan azok a kezébe kerültek). Az uj számot tárgyi csoportokba osztotta és feltüntette a régi Jelzetet is. Az egész eljárás legnagyobb előnye az volt. hogy újonnan előkerülő iratok könnyen beilleszthetők voltak, ugyanakkor a régi és uj Jelzetek szerint kimeritő regisztrumok, indexek és konkordancia táblázatok készültek, s ezek voltak hivatva a proveniencia elvét tiszteletben tartani. A proveniencia tanával H. 0. Meissner j s foglalkozott. Német terminológiai szótárában a francia fond kifejezést Archivkörper-rel fordította le, mert ez a német gyakorlat szerinti organikus egység. A magasabb egységet a Reposituren szóval jelzik, amely már több össze nem függő fondot tartalmaz és csak a levéltárban Jött létre. A gyűjtemény, Meissner szerint, olyan mesterséges levéltári egység, amelynek létrehozásánál nem voltak tekintettel a proveniencia tanára. <Aktenkunde» c. könyvében Meissner rámutat arra, hogy Németországban a levéltárosok irtóztak az aktaanyag levéltári őrizetbe való átvételétől. Amikor végül is kénytelenek voltak a 48. századi aktaanyagot átvenni, akkor a szerves egységeket szétszórták és tárgyi csoportok szerint rendezték. Az ilyen fondok, rendellenes fejlődésü, pathologikus esetek, ahol a levéltárosnak nemcsak joga, hanem kötelessége a sebészi beavatkozás elvének érvényesítése. A fond rendezésénél pedig nem a hivatal szervezete, hanem az irattári rendszer a döntő. 4. Ausztria Osztrák részről a proveniencia elvével a két világháború között egyedül L. Bittner foglalkozott. A bécsi levéltárról az Archivalische z eitschriít 1925. évfolyamában irt ismertetésében örömmel állapította meg. hogy a proveniencia elve általános elfogadásra talált valamennyi civilizált országban. A rendezés munkájáról általánosságban csupán annyit jegyzett meg, hogy a finomabb rendezést a levéltári őrizetbe való átvétel után, a levéltáron belül kell végrehajtani akkor is, ha az anyag az eredeti irattári rendszer szerint került be. Tizenegy esztendővel később a Gesamtinventar I. kötetében Bittner újra visszatért a proveniencia elvére. Részletesen foglalkozva levéltári terminológiai kérdésekkel megállapította, hogy Ausztriában a proveniencia tana csak a holland kézikönyv német nyelven való megjelenése után hódított tért. Úttörői 0. Redlich és Károlyi Árpád voltak, az első gyakorlati lépés pedig 1909-ben annak a munkának beszüntetése, amellyel a külügyminisztérium és a kabinetiroda 1860 előtti anyagát csoportosították tárgy szerint. 1910-ben Károlyi javaslatot tett az egész bécsi levéltár eredeti provenienciájának visszaállítására. A Javasla149
